Tanulmány a svéd falanszterből

Fizetett megmondóemberek és tudósok Európában és szerte a világon azt állítják, hogy mindennek akadálya és gátja, sőt rákfenéje maga az ember lenne.

Még jó ideig velünk maradnak a szennyező szénerőművek Fotó: Reuters

A legfurcsábbnak viszont az emberi szaporodásról szóló fejezet adatai tűnnek. Ezek szerint minden meg nem született gyermek évente 58,6 tonna szén-dioxidot spórol meg a világnak. A kutatók állítják, hogy egy amerikai család, amely úgy dönt, kevesebb gyereket vállal, annyira járul hozzá a szén-dioxid-kibocsátás csökkentéséhez, mint 684 felnőtt, akik életük hátralévő részében újrahasznosítják a szemetüket. Most próbáljunk meg túllépni azon a tényen, hogy ezt a tanulmánynak nevezett valamit egy tekintélyes tudományos lapban, az Environmental Research Lettersben jelentethették meg az alkotók, nyilván azért, hogy felborzolják a vele a kedélyeket. Ha pedig megnyugodtunk, vegyünk egy mély levegőt, és röviden tekintsük át a valódi okokat és adatokat.

A szakemberek egyöntetű véleménye szerint a szén-dioxid-kibocsátás egyik legfőbb oka a fosszilis energiaforrások (szén, kőolaj, földgáz) égetése. Egy másik tanulmány szerint, amely szintén az Environmental Research Lettersben jelent meg Robert Socolow, a Princeton Egyetem kutatója tollából, a fosszilis erőművek emissziója csak 2012-ben 19 milliárd tonna volt. Mivel a világ szén-dioxid-kibocsátása összesen nagyjából 27 milliárd tonnára tehető egy évben, világosan látható, hogy ez csaknem hetven százalékát teszi ki az összes emissziónak. A szülészetek helyett tehát az ilyen erőműveket kell sürgősen bezárni! Nem az emberiség természetes szaporodásának szabályozásán kell gondolkodni, hanem az energiaellátási szükségleteink kielégítésének módszerein. A valódi kutatások szerint a szén-dioxid-kibocsátás többi harminc százaléka sem elsősorban azon múlik, hogy hány ember születik a Földre, bár az kétségtelen, hogy ez befolyásolja az arányokat.

A fennmaradó okok legsúlyosabbika a benzines autók használata közben kibocsátott szennyező gázok növekedése. A benzines autókat tehát egyszer le kell tenni, ha meg akarjuk állítani a pusztulást, ebben egyet lehet érteni a svédekkel. Itt sem arról van szó azonban, hogy a gyermektelenség a megoldás, mert ha kevesebb az ember, kevesebb lesz az autó is. A gépjárművek hajtására használt alternatív energiaforrásokon kellene már komolyan elgondolkodni, és megküzdeni a nagyhatalmakat zsebükben tartó olajlobbival. Egy kis százalékát a szén-dioxid-kibocsátásnak ugyanakkor valóban az élelmiszeriparban tartott óriási állatállományból, a rizsföldekről és a sarkvidéki tengerfenékről származó metánkibocsátás okozza, de ez elenyésző lenne, ha sikerülne megoldani az előző két problémát. És talán ami a legfontosabb, hogy le kellene állítani az esztelen erdőirtásokat, különösen a trópusi területeken, amelyeknek csak az egyik oka a fejlett világ megnövekedett fa- és papírigénye és az állattartáshoz szükséges legelők növekedése.

Nem az embert kell tehát kiiktatni a rendszerből, hanem a rendszert kellene megváltoztatni, de sürgősen. Aki nem a rendszer megváltoztatásán gondolkodik, hanem a születések megállításában fedezi fel a végső megoldást, az nem látja a fától az erdőt. Vagy éppen azon dolgozik, hogy a Föld felvilágosultabb felén, ahol olvassák a tanulmányát, egyre kevesebb ember jöjjön a világra, hogy az elmaradottabb régiókból milliókat lehessen ide betelepíteni.