Ez áttörés!

Nem volt még ilyen családtámogatás, nem volt még ilyen akcióterv – miképpen nem volt még soha ilyen tragikus demográfiai helyzet soha Európában.

Persze mindig úgy indul, hogy az ember nekilát jegyzetelni, s egy-egy jobban sikerült mondat után asszociál, hogy ne csak pontos, de élvezetes, olvasmányos is legyen a beszámoló. Mármint Orbán Viktor évértékelőjéről.

Aztán úgy jártam, mint idősebb Bush, amikor Magyarországon járva (rendszerváltó idők!) a Lánchíd pesti hídfőjénél összetépte előre megírt beszédét, olyannyira magával ragadta az ott összegyűltek lelkesedése.

A krónikás most a jegyzeteit tépte szét.

Ugyanis a miniszterelnöki évértékelőből csak a hétpontos családvédelmi akciótervet kell megörökíteni. Tízmilliós kedvezményes hitel a fiatal anyáknak, amely három gyermek után vissza nem térítendővé válik, kibővített csok, falusiaknak „testreszabott” támogatási rendszer, lakástámogatás kibővítése, a négygyermekes nők szja-fizetési kötelezettségének eltörlése, nagycsaládosok autóvásárlási programja, bölcsődei fejlesztések és gyed a nagyszülőknek. S talán említsük még meg: a nyelvtanulást elősegítendő a kormány minden középiskolai tanulónak biztosítja, hogy 2×2 hét külföldi, államilag finanszírozott, intenzív nyelvtanfolyamon vegyen részt.

Igen, tisztelt hölgyeim és uraim, ez és ennyi a lényeg. Ehhez képest minden egyéb, amit persze eddig is tudtunk, másodlagos. Vagyis a szélsőbal és a szélsőjobb perverz összefogása, az eddigi eredmények, Timmermans és Soros szerepe – mindezt elég észben tartani, de felesleges róla beszélni. S azt is elég csak megjegyeznünk, hogy az ellenzé­kiek talpig úriemberek. Talpig. Na de azon fölül…?

Igen, ezt is tudtuk.

Ám a lényeg ebben a hét pontban foglalható össze. És ez a hét pont: áttörés! Valódi, el nem tagadható és félre nem magyarázható áttörés. Az önmagát éppen elveszejteni készülő Európa mentalitása, öngyilkos individualizmusa és önzősége elleni kiállás. És még valamit muszáj észben tartanunk: azt, hogy ehhez képest kell értelmeznünk azokat, akik az utcán mászkálnak, barikádokat emelnek, hidakat foglalnak, „géznek” és gyűlölnek. Már ők sem számítanak. Végképp nem. Mert van feladat, munka, jövőkép, és van immár olyan segítség, mint még soha. Szóval aki élni akar, s aki a gyermekeinek is életet szán, fogjon hozzá. Hogy is mondta a miniszterelnök? Az Isten is csak annak tud segíteni, aki hajlandó magán segíteni.

Nem volt még ilyen családtámogatás, nem volt még ilyen akcióterv – miképpen nem volt még soha ilyen tragikus demográfiai helyzet soha Európában. S ahogy Orbán fogalmazott, bizony vannak, akik erre a bevándorlást gondolják megoldásnak. Ők zsákutcában járnak, s ha legkésőbb most tavasszal nem zavarja el ezeket az európai normális többség, akkor abból a zsákutcából nincs többé visszaút.

Mi még nem mentünk be abba a zsákutcába.

Mi még nem mondtunk le arról, hogy legalább önmagunkat képesek legyünk reprodukálni.

S tényleg: vajon mi lenne az élet értelme, ha nem az, hogy utódainkban folytatódhassék az életünk, s a túlvilágon innen is szemébe nevethessünk az elmúlásnak?

Ezt a lehetőséget, ezt a jövőt vázolta fel most a magyar miniszterelnök. És valóban nincsen semmi sem, amiért érdemesebb lenne sorompóba állni.

Igen. Győzni fogunk. Újra és újra győzni fogunk. Most éppen a jövőt nyerjük meg.