Sokszor megírták, hogy a kereszténység ezer sebből vérzik, a katolikus egyház a múlt árnyaival hadakozik. Igaz is. Nekünk, akik itt élünk a templomok tövében, és akik alapvetésnek tekintjük azt, hogy az identitásunkért semmit se kell tennünk. Mert a többiek, az előttünk élők milliói már megharcoltak érte, mi pedig akár meg is kérdőjelezhetjük mindazt, amiért ők még meghaltak. Az erőt nem látjuk, a templom csak egy szép épület, amely mindig ott volt, amióta élünk, és utánunk is ott fog állni, akár a Gellért-hegy.
Akik most a sivatagban misére mentek, azok ezt az erőt látták, érezték, mert igenis eljött hozzájuk az egyház feje, nem feledkezik meg róluk, soha nem fogja őket magukra hagyni.
Ezt az üzenetet fogja elvinni májusban a pápa Csíksomlyóba is, hiszen az elszakított magyaroknak is szükségük van arra, hogy érezzék, nem állhat a politika közéjük és Isten közé, és hiába tartották meg az ősi hitet, a tüzet újra meg újra fel kell szítani. Mert a hit személyes kérdés, de a közösséghez tartozás nagyon nem az. Ott mindenki felelős mindenkiért.
A magyar keresztény is felelős dubaji hittestvéréért, a fellépés soha, semmilyen körülmények között nem irányul valaki ellen. Lehet, sőt kell is, hogy legyen együttműködés az ott élő muszlimokkal.
Soha nem a vallással van gond, hanem az emberekkel, akik saját céljaiknak megfelelően értelmezik félre a leírt igéket, a hagyományokat.
Aki viszont ember tud maradni, azzal sosincs baj.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!