Minden voks számít

Akár tetszik egyeseknek, akár nem, az európai parlamenti választásoknak a migráció a legfőbb kampánytémája, amit nem a politikusok, sokkal inkább a választók határoznak meg.

Az osztrák kancellár szerint a civil szervezetek bevándorlókkal árasztanák el Európát Fotó: Kurucz Árpád

Migrációs válság nincs, sőt nem is volt, a bevándorlás jó dolog, aki ennek az ellenkezőjét állítja, az intoleráns, idegengyűlölő, kőkorszaki ember. Nagyjából ez a narratívája a nyugat-európai meghatározó politikai és médiaelitnek, miközben az európai polgárok milliói szembesülnek nap mint nap a XXI. századi népvándorlás pőre valóságával: a biztonság megszűnésével, az erőszak korábban elképzelhetetlen formáival, az egykor idilli városok rohamos züllésével és azzal, hogy egyre nagyobb anyagi terhet jelent a jövevények eltartása.

Az sem javítja a közhangulatot, hogy a bevándorlók döntő többségének esze ágában sincs integrálódni, nekik Európából csak az anyagi javak, a civilizációnkból a kényelmi vívmányok kellenek, minden mást hoznak otthonról, a saját törvényeik és szokásaik szerint akarnak élni. Ez minden, csak nem integráció, a nyugati elit végzetes tévedése, illetve cinikus haszonlesése eredményezte azt a válságot, amely nem pusztán a migrációban ölt testet, de kétségtelenül ennek van a legsúlyosabb, azonnal érzékelhető hatása.

A legfrissebb adatok talán azoknak is kijózanítók lehetnek, akik eddig jóhiszeműen, de naivan álltak a kérdéshez, és bagatellizálni igyekeztek a problémát. A Frontex adatai szerint idén márciusban a migrációs válság kezdete, 2015 óta észlelt illegális határátlépések száma túllépte a 2,7 milliót. Ráadásul – bármit is állítanak a brüsszeli vezetők – 2019 első negyedében tovább nőtt a balkáni útvonalon érkezők száma. Közben viszont a közép-mediterrán útvonalon, Líbia és Olaszország között drasztikusan csökkent a migrációs nyomás, köszönhetően Matteo Salvini belügyminiszter intézkedéseinek. Emlékezhetünk még, hogy a magyar határvédelmi kerítés megépítését követően valóságos invázió kezdődött a Földközi-tengeren Itália partjai felé, majd a Liga hatalomra kerülése után Salvini határozott fellépésével gyakorlatilag sikerült megállítaniuk az illegális bevándorlást.

A magyar és az olasz példa egyértelműen bizonyítja, hogy a migrációt meg lehet fékezni, csak elszántság, politikai akarat kell hozzá. Orbán Viktor és Matteo Salvini nem véletlenül vált a brüsszeli bürokraták, a baloldal, a liberálisok és az őket kiszolgáló fősodratú sajtó első számú közellenségévé. A formálódó Budapest–Róma–Varsó-tengely jelentős erőteret alkothat, amely mágnesként hathat a V4-államokon túl a többi közép-európai országra, sőt akár tőlünk nyugatra is.

Akár tetszik egyeseknek, akár nem, az európai parlamenti választásoknak a migráció a legfőbb kampánytémája, amit nem a politikusok, sokkal inkább a választók határoznak meg. Például azok a müncheniek, akiket múlt szombaton a feltámadási szentmisén támadt meg egy szomáliai migráns.

Magyarországon ilyen atrocitásokkal szerencsére nem találkoznak az emberek, ami a déli határzárnak és a kormány következetes bevándorlásellenes politikájának eredménye. Gyakran hallani is azokat a szirénhangokat, amelyek értelmetlennek nevezik a migrációról szóló diskurzust, mondván, hogy nincs ilyen veszély hazánkban. A politikában sincs azonban kőbe vésve semmi, a béke és a biztonság is könnyen elillan, az országhatárok sem véglegesek, ezt mi, magyarok tudjuk csak igazán.

A május 26-i választáson minden szavazat számít, hiszen néhány száz voks dönthet egy-egy mandátum sorsáról, az uniós parlamentben pedig minden képviselőre szükség van, aki a nemzetek Európáját támogatja. A migráció ugyanis nem cél, inkább eszköz azok kezében, akik a népességcserével, a keresztény kultúrán alapuló társadalmak fellazításával a totális globalizáció felé terelnék a világot.

A veszély tehát nem távoli, sem térben, sem időben. Itt és most kell megvédeni magunkat, a nálunk még létező Európát.