Tíz ministráns énekelt húsvéti dalokat a budapesti Ferenciek terén a mise előtt azoknak, akik a téren kóvályogtak. Turisták, helybéli járókelők, vallásos és nem vallásos átlagemberek jártak arra, örülve a kellemes tavaszi napnak, készülve a sonkavacsorára, no meg arra gondolva, Jánosékkal hétfőn elmegyünk locsolkodni, tán csak nem dugul be a hármas. Jánost ismerve pedig majd Andi vezet visszafelé. A lámpa zöldre és pirosra vált. A gyerekek Krisztus feltámadásáról énekelnek. Gyűlik a tömeg a templomban, és se a locsolásra váró úr, se a templom felé tartó néni, se az éneklő ministráns nem tudja, hogy micsoda forradalmi tett részese. Mert le lehet tagadni, de legalább mi ne tegyünk ilyet: Magyarországot a krisztusi hit tette ezzé az országgá. Olyan emberek élnek itt, akik tudják, az év ezen időszakában a templomból ki fognak menni emberek és körbejárnak az utcákon, hirdetve, hogy Krisztus valóban feltámadt. Ezért pedig ott megáll az autóforgalom, még a buszok se járnak.

Kiderült, milyen sok normális, felelősen gondolkodó ember él a fővárosban
Ez a pár száz fő, aki a pride-nak nevezett provokatív melegreklámparti betiltása ürügyén csinálta a dedós fesztivált, tényleg csak elenyésző kisebbsége a népességnek.