A pártok megkülönböztetésére korábban használt jelzőket ezért végleg el kell felejteni. Nincs szélsőséges és mérsékelt, baloldali és jobboldali. A pénzügyi és migrációs válság miatt Európa régen túlnőtte magát ezeken a fogalmakon. Görögországban ott van például a korábban szélsőbaloldalinak, egyesek által még anarchistának is titulált Sziriza, amelyet a kormányzati pozíció EU-konformmá szelídített. S miért nem nevezi például populistának Guy Verhofstadt a liberális pártcsaládjába tartozó dán kormánypárti Venstre pártot, amely elkobozza a bevándorlók ékszereit? De populistának bélyegezhetnénk a bal- és jobboldali szavazókat egyaránt meggyőzni akaró francia államfőt vagy a fukusimai katasztrófa után a nép aktuális haragjára azonnal reagáló, 180 fokos energiafordulatot végrehajtó német kancellárt.
Csütörtöktől vasárnapig a szavazóurnák elé járulnak majd Európa választópolgárai. Ne legyenek kétségeink: ők majd szabad akaratukból eldöntik, kit tartanak érdemesnek arra, hogy képviseljék őket az Európai Parlamentben. A demokrácia ma még szerencsére működik Európában, még akkor is, amikor egyesek a nem kívánt párt győzelme esetén halottnak nyilvánítják azt. Abban is biztosak lehetünk, hogy a választások sosem látott módon alakítják át az erőviszonyokat Strasbourgban. Nem kell eget rengető változásokra számítani május 27-én, de a tendencia érzékelhető lesz.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!