Akkor mindenki biztosra vette, hogy Gyurcsány Ferenc lenullázta magát – az MSZP-vel együtt –, és nem juthat még egyszer vezető szerephez a magyar közéletben. A baloldal azonban képtelen volt megszabadulni a hatalmas ballaszttól, az erkölcsi, politikai szempontból vállalhatatlan, ám rendkívül dörzsölt és gátlástalan exkormányfő nem csupán a felszínen maradt, mára átvette a hatalmat a térfelükön.
De mindez nem a véletlen műve, évek óta nap mint nap tapasztaljuk az ellenzéki pártok intellektuális és morális színvonalzuhanását. Felidézhetjük a 90-es évek nagy vitáit, amikor a T. Házban még önmagukat és a választókat is komolyan vevő, felkészült képviselők – köztük jó néhány akadémikus, jogtudós – érvei csaptak össze, függetlenül a párthovatartozástól.
Ugyanakkor rendkívül lehangoló, elkeserítő az a stílus és szellemi nihil, ami például tegnap is jellemezte az ellenzéki felszólalásokat. A párbeszédes Szabó Tímea a kormány bűnének nevezte a hajókatasztrófát, a szocialista Mesterházy Attila a régen kivezetett devizahiteleket emlegetve kérte számon a jegybankon a magas euróárfolyamot, holott éppen a balliberális kormányok kergették adósságcsapdába a fél országot.
De egy parlamenti képviselőnek azt is illene tudnia, hogy az államfő és a kormányfő nem tartózkodhat egyszerre egyazon nemzetközi eseményen. A tudás birtokában talán nem rótta volna fel a jobbikos Szilágyi György Orbán Viktornak, hogy keresztényként nem vett részt a pápalátogatáson.
Amikor a választópolgárok azon töprengenek, hogy melyik pártra adják voksukat, érdemes mérlegelniük, hogy kik alkotják ezeket az egyleteket. Mert mindig az emberi tényező a döntő. És mindig van más választás.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!