Médiafétis

A Fidesz csak azért nyeri sorra a választásokat (2006 ősze óta sorrendben a kilencediket!), mert uralja a médiát, a kormánypropagandával elhülyíti a népet.

Budapest, 2019. május 26. Jávor Benedek, a Párbeszéd (j) és Ujhelyi István, az MSZP EP-képviselõje az MSZP és a Párbeszéd EP-választási eredményváróján Budapesten a Villányi úti Konferenciaközpontban 2019. május 26-án. MTI/Balogh Zoltán Fotó: Balogh Zoltán

Eltelt egy hét az európai parlamenti választások óta, s ez az egy hét szükséges volt ahhoz, hogy az ellenzéki pártok és az ellenzék ügyeletes értelmezésikeret-barkácsai kimunkálják, mivel lehet megmagyarázni a maradék híveknek az újabb választási vereséget.

Az első és magát legjobban tartó értelmezési keret szerint a Fidesz–KDNP valójában elveszítette a választást. Ezzel igazából nem érdemes foglalkozni. A másik értelmezési keret, hogy a Fidesz csak azért nyeri sorra a választásokat (2006 ősze óta sorrendben a kilencediket!), mert uralja a médiát, a kormánypropagandával elhülyíti a népet és – ezen értelmezési keret népszerű kisöccse, hogy – a Fidesz valójában elcsalja a választásokat.

Utóbbi még úgy hangzott a 2018-as országgyűlési választások után, hogy a Fidesz ténylegesen csalt, ez mostanra úgy finomodott, hogy a kormánypropaganda a tulajdonképpeni csalás maga.

Érdemes talán ennek kapcsán leszögezni a legfontosabbat: a politikailag sikertelen formációk mindig is hajlamosak fetisizálni a média szerepét, így voltunk ezzel mi is 2010 előtt. De jó, ha tudjuk: ha tényleg a médián múlna minden, akkor soha nem bukott volna meg Sztálin, Rákosi és Kádár. De ez csak a dolog filozofikus része.

Nézzük ezen túl a hétköznapi tényeket. A HVG-ben egy bizonyos Riba István „elemzi” a választási eredményeket, a sokatmondó Brutális propagandával hengerelt a Fidesz a kistelepüléseken az EP-választáson című cikkben.

És természetesen ő is a médiából indul ki, ilyeténképpen: „A falvakban népszerű rádiók (Kossuth, Dankó) és televíziók (M1, Duna TV, TV2) hírműsorainak többsége szintén a kormánypárti propagandát fújja, az internetről tájékozódás pedig e körben enyhén szólva sem bevett dolog.” Akad itt néhány apróság! Például miből gondolja a szerző, hogy falun Duna TV-t néznek a népek?

Ez de facto hülyeség! Hiszen minden más alkalommal azt hangsúlyozzák, hogy a rossz, dilettáns TV2-t veri nézettségben a profi és „független” RTL Klub. Azt nem nézik falun? Csak az MTV-t, amiről egyébként azt írják, hogy a kutya sem nézi. Tehát az a helyzet, hogy miközben az ellenzéki propaganda szerint a kormánypárti tévéket senki nem nézi, a választási kudarcok után hirtelen mindig kiderül, hogy mindenki csak azt nézi. A valóság ezzel szemben: TV2 versus RTL, Hír TV versus ATV, amely összehasonlításban – ismétlem! –, szerintük, az utóbbiak a jobbak és nézettebbek. Hát akkor? Tényleg a megyei napilapokon múlna?

Amelyekről sokan még most is úgy tartják, hogy az olvasók a halálozási rovatért és a sporthírekért vásárolják? Riba „elemzéséből” az is kiolvasható, hogy az internetről tájékozódók nem félrevezethetők, mert ott nincs többségben a „kormánypropaganda”. Ez rendben van, ezzel egyetértünk. De akkor vajon miért végeznek első helyen a kormánypártok a városokban is? És miért az elsők a szinte kizárólag internetről tájékozódó fiatal korosztályban is?

Ugyanennek a cikknek végén olvashatunk még valamit: „Tehát nemcsak a fideszes agymosó propaganda, hanem az életkörülmények javulása és az állam szerepe és jelenléte is oda vezetett, hogy a falvak lakói inkább a kormánypártokat támogatják.” Aha! Meg a városok lakói és a tanyasiak. Fog ez menni, Riba úr, csak a végéről kell elkezdeni!

(P. s.: Kunhalmi pártja megingathatatlan egységéről beszélt éppen, amikor Szanyi nyílt levélben írta meg, hogy ez már nem párt, hanem egy degenerált belterjes klub, ahol a vezetők egymást marják az egyre kisebb koncért. Kell még valamit mondanom, Ildikó?)