Áder János köztársasági elnök október 13-ra írta ki a magyarországi önkormányzati választásokat. Fontos hangsúlyozni, hogy az önkormányzati választásokat, mivel a totális káosz és a totális rend között az előbbi térfelén rezgő ellenzék a nem hivatalos választási kampányával és politikai lózungjaival azt a hamis érzetet próbálja kelteni, mintha 12 hét múlva Orbán Viktor miniszterelnök és kormánya teljesítményéről kellene döntenie a nyolcmillió választópolgárnak. Nemcsak ez hamis, hanem a választási bukást választási bukásra halmozó ellenzéki pártok és civilnek mondott csatlósaik ígéretei is.
Tudatlanságukban, vagy ami nagyobb gond, tudatosan a helyhatósági lehetőségeken túlterjeszkedve, a jogszabályokkal mit sem törődve azzal kecsegtetik híveiket, hogy megoldják az oktatás, az egészségügy meglévő problémáit. Sőt egyik-másik baloldali messiás – szó szerint mellékállásban kerületi polgármester – már az alaptörvény módosítását vizionálja izgalmában. Valami olyat, amitől kevesebb mint egyharmadnyi parlamenti mandátumukkal távolabb vannak, mint az a bizonyos Makó lovag Jeruzsálemtől, és amelyhez 2022-ig esélyük sincs közelebb kerülni. Attól sem riadnak vissza, hogy – minden alkotmányos és pénzügyi megfontolást félretéve – a jól ismert szoclib receptet alkalmazva, politikai ellenfeleik anyagi megszorításának ígéretével elégítsék ki az általuk ösztönlénynek tartott szavazót, a „kisembert”.
Az ellenzék – amely a tavaly áprilisi országgyűlési választáson elszenvedett csúfos veresége óta permanens önkormányzati kampányban van – egyszerre nézi ígéreteivel gyermeknek választók milliót, egyben kerüli, hogy a helyi közösségek problémáira adjon hihető megoldási javaslatokat. Csak azt folytatják, amit a parlamentben: konstruktivitás helyett őrjöngenek, nemzetközi szinten pedig kárt okoznak.
Az elkövetkező 78 napban még lesz néhány választás, amolyan ellenzéki házibajnokság, amelyben az olajként és vízként viselkedő kormányellenes pártok megpróbálják áthidalni a köztük feszülő ellentéteket az előválasztásnak nevezett bohózattal.