Összeomlás előtt

Az biztos, hogy megoldást találni a közlekedési bajainkra égetően szükségessé vált, talán a közösségi közlekedés fejlesztése, az autómegosztás, az okosjárművek némileg enyhíthetnek majd a problémákon.

Talán emlékeznek a kedves olvasók is arra a kilencvenes évek elején készült filmre, amiben a főszereplő – Michael Douglas – éppen a lánya születésnapjára igyekszik, de az óriási dugó, a meleg, a zajok végül teljesen kifordítják önmagából, a szelíd kispolgár pedig gyakorlatilag dühöngő őrültté válik. Összeomlás a film címe.

Összeomlás. Minduntalan ez jut eszembe, valahányszor Budapesten próbálok autóval közlekedni, s különösen ha a hét végén a Balaton felé kell kocsival mennem. Néhány önmagából kivetkőzött autóssal is találkozni olykor, bár gyanítom, ők a dugó, a forróság nélkül sem a közlekedési kultúra nagykövetei. A fővárosban hét közben, autópályáinkon, de főleg az M7-esen hét végén szinte lehetetlen közlekedni. A másfél órás út a Balatonig gyakran 3-4 órát vesz igénybe. Hol egy útfelújítás, hol egy baleset nehezíti a közlekedést.

Az irdatlan mennyiségű gépjármű persze jó jel: egyre többen engedhetik meg maguknak, hogy autóval közlekedjenek, s egyre többen azt is, hogy a hét végéket valamelyik vidéki üdülőhelyen töltsék. A szállodák zsúfolásig megtelnek, s természetesen mindenki, aki teheti, kocsival szeretne eljutni a kiválasztott célpontig. Most tényleg dübörög a gazdaság, s ha a jólét még nem is oly nagy, mint szeretnénk, de egyre többen élnek egyre jobban.

Csakhogy a hazai közlekedési infrastruktúra egyelőre nehezen követi a gépjárműpark gyarapodását. A hetvenes évek közepén, amikorra az M7-es első teljes szakasza elkészült, még alig hatszázezer személyautó volt forgalomban, ma 3,5 millió! Nyilván senkinek sem lehet megtiltani, hogy autót vegyen és azt használja is, de az biztos, hogy a hét végén nagyon sokan közel állnak az összeomláshoz, miközben éppen pihenni igyekeznek vagy onnan jönnek.

Azt látjuk, hogy a közlekedési szakemberek is gondolkodnak a probléma megoldásán, szóba került már az M7-es teljesen három sávossá bővítése, alternatív útvonalak építése – egy ilyenre példa a Székesfehérvár és Veszprém közti 8-as, amely kiváló menekülőút a Balaton északi partjára igyekvőknek. A MÁV is bővíti, fejleszti a népszerű kirándulóhelyek felé tartó vonalait, de minden igyekezet ellenére egyelőre sokszor nemcsak az araszoló sofőrök, de az egész közlekedés összeomlás előtti állapotban van.

Természetesen nincs nálunk sem a bölcsek köve, vagy ha igen, éppen a csomagtartóban lapul, hátul a sok hasznos és haszontalan holmi mellett, s a feltorlódott forgalomban esélyünk sincs hozzájutni. Tanácsolhatnánk, hogy csak az üljön autóba, akinek halaszthatatlanul szükséges, vagy menjenek kerékpárral, lóháton, repülő szőnyegen, szerezzenek be Zsupsz-kulcsot és egyéb teleportáló berendezést, esetleg maradjon mindenki otthon, olvasson inkább egy hűs szobában, de természetesen senkinek sincs jogunk meg kedvünk megszabni, hogyan és hol töltse a hétvégéket, illetve hogyan jusson el oda.

S mielőtt bárki azt gondolná, hogy mindez valami negatív hungarikum, sajnos nem, világszerte ugyanezekkel a problémákkal küzdenek a fejlettebb országokban is. Az biztos, hogy megoldást találni a közlekedési bajainkra égetően szükségessé vált, talán a közösségi közlekedés fejlesztése, az autómegosztás, az okosjárművek némileg enyhíthetnek majd ezeken a problémákon.

Addig is, amennyiben éppen dugóban ülnek, s úgy érzik, összeomlás előtt állnak, beszélgessenek a családjukkal, ha együtt utaznak, nevessenek, ha egyedül vannak, hallgassanak zenét, de még inkább egy jó hangoskönyvet, s gondoljanak arra, hogy néhány óra múlva a Balaton simogató vize vagy egy jó pohár csopaki rizling talán enyhülést hoz megtépázott idegeikre.