Nem adjuk a jövőnket

A statisztikai mutatók mögött mindig ott vannak az emberek, a magyar családok, s nekik, igaza van Békesinek, érdekükben áll, hogy ez a kormányzás hosszabb távon is fennmaradjon.

Kutya nehéz olyannak hazudni, aki ismeri az igazat. Ez a kissé kifordított Esterházy-idézet arra a társadalompszichológiában ismert jelenségre is utal, hogy nagyon nehéz meggyőzni valakit olyasvalamiről, amiről eddig a meggyőzni kívánt fél teljesen mást gondolt. Egy ideig ugyan hajlamos az ember megváltoztatni a véleményét, de ha a beszélő érvei teljesen ellentétesek a befogadó eddigi ismereteivel vagy mindennapi tapasztalataival, sikertelen lesz a rábeszélés.

Így amikor annak idején Kóka János kijelentette, hogy dübörög a gazdaság és nagy a jólét, az emberek többsége ijedten kapott a pénztárcájához, vajon mit akar tőle megint elvenni a kormány.

A hazai ellenzék is nagyjából ebben a csapdában vergődik, különösen azért, mert – talán mondanivaló hiányában – mindent túlzásba visznek, ahogyan manapság mondják: túltolnak. Amikor arról sírják tele baráti sajtójukat itthon és külföldön, hogy Magyarországon nincs sajtószabadság, pláne hogy diktatúra van, az egyszeri ember szétnéz maga körül, s unottan megvonja a vállát: ugyan! Hasonló reakciókat vált ki, ha az ellenzék amiatt siránkozik, hogy mekkora a szegénység, és egyébként ez a létező világok legrosszabbika, mióta a Fidesz kormányoz.

Most nem szívesen hozakodnék elő a legfrissebb GDP-adatokkal, mert a hétköznapi embert kevéssé érdeklik ezek a statisztikai jelentések. Sokkal érdekesebb, mit éreznek ebből az emberek, hogy milyen a másik, a száraz számsorok mögötti Magyarország. Ha már társadalom-lélektan, az is alapvetés, hogy jobban hiszünk annak, akinek nem áll érdekében vagy éppen az érdekeivel ellentétes, amit mond.

Idézzük akkor Békesi Lászlót – kétszer is pénzügyminiszterként szolgált baloldali kabinetekben, s igazán nem vádolhatjuk azzal, hogy barátja lenne az Orbán-kormánynak –, aki a HVG-ben nyilatkozta, hogy a társadalom nagyon jelentős része ma már érdekelt abban, hogy a „rezsim” hosszabb távon fennmaradjon, egyre több a haszonélvező.

Az egykori szocialista politikus tehát úgy látja, hogy mindaz, amit történik ebben az országban, az az emberek többségének jó. Nagyon nehéz persze nem lehetett erre rájönni még egy szocialista közgazdásznak sem, hiszen ha harmadszor is kétharmaddal szavaznak az emberek egy politikai erőre, az talán mégiscsak jelent valamit. Mert az, hogy a Fidesz–KDNP ellenfelei jelenleg hiteltelennek és tökéletesen alkalmatlannak mutatják magukat, talán nem lenne elegendő ekkora választási győzelmekhez.

Az is kell ehhez, hogy Magyarország polgárai érezzék, hogy mindig egy kicsit jobb, könnyebb lesz az életük, legalábbis a döntő többségé. Nyilván most is vannak szegények, elesettek, szociálisan rászorulók, de ezek száma is látványosan csökkent. Arról nem beszélve, hogy a nekik is járó állami segítség mellett ma már sokkal könnyebb önmagukon is segíteni, hiszen a kormány amellett, hogy persze halat is ad, leginkább hálót kínál az embereknek. Ma már a legtöbb térségben tényleg csak az nem dolgozik, aki nem akar, s a munkából, ha nem is mindig Krőzus módjára, de azért meg lehet élni.

A magyarok többsége azonban ennél jobban él, nézzük meg a gépkocsieladásokat, menjünk ki a repülőtérre, próbáljunk szállást foglalni egy ilyen hosszú hétvégére, mint a most közelgő, valamelyik üdülőhelyen a Balatonnál… Vagy nézzük meg, mennyi család tudott, tud új otthonba költözni vagy nagyobbra cserélni házát, lakását.

A statisztikai mutatók mögött mindig ott vannak az emberek, a magyar családok, s nekik, igaza van Békesinek, érdekükben áll, hogy ez a kormányzás hosszabb távon is fennmaradjon. S nem azért, mert a kormány propagandája megtéveszti az embereket, hanem azért, mert a saját bőrükön érzik, mennyivel másabb az élet most, mint tíz évvel ezelőtt. Most egy biztonságos, kiszámítható, tervezhető életben reménykedhetnek. S ezt a biztonságot valami alkalmatlan bohócok kedvéért miért is adnák fel Magyarország polgárai?