Biztonság

Orbán Viktor bejelentette, hogy a nyugdíjprémium átlagos összege idén 20 160 forint, a nyugdíj-kiegészítésé pedig 11 ezer forint lesz; a pénzt novemberben egy összegben kapják kézhez a nyugdíjasok.

Fotó: Kurucz Árpád

Másfél hét múlva önkormányzati választásokat tartanak Magyarországon, a közbeszédben ennek megfelelően hangoznak el különféle meggyőző – vagy legalábbis meggyőzőnek szánt – kijelentések. Sokszor egyébként a kampánytól teljesen függetlenül. A pozíciókért hajtó riválisok sokszor attól sem riadnak vissza, hogy alkalmasságukat, rátermettségüket hangzatos ígéretekkel, elképzelhetetlenül kedvező, de feltételes ajánlatokkal bizonygassák.

Egészen eltért a szokásos szövegektől a miniszterelnök tegnapi közlése. Orbán Viktor bejelentette, hogy a nyugdíjprémium átlagos összege idén 20 160 forint, a nyugdíj-kiegészítésé pedig 11 ezer forint lesz; a pénzt novemberben egy összegben kapják kézhez a nyugdíjasok.

A kormányfő mindehhez annyi magyarázatot kapcsolt, hogy a kiegészítés azért jár a nyugdíjasoknak, mert az infláció nagyobb a vártnál, a prémiumra pedig a gazdaság megfelelő helyzete teremt anyagi alapot. A miniszterelnöki bejelentéshez hozzátehető a posta hétfői tájékoztatása, mely szerint a kézbesítők kivitték a több mint 2,5 millió nyugdíjas címzettnek a kilencezer forintos rezsiutalványokat.

A nyugdíjasok helyzete a belpolitika legfontosabb témái között szerepel, így biztosak lehetünk benne: az ellenzék kevesellni fogja az együttesen átlag negyvenezer forintra rúgó három tételt. Bár a baloldal egyes szereplői bizonyították már, hogy a matematika nem egyszerű tudomány, annál nincs könnyebb feladat, mint nagyobbat mondani egy bejelentett számnál.

Semmi kunszt nincs abban, hogy valaki kiáll, és összehúzott szemöldökkel a mikrofonba dörgi: a kormány szűkmarkú, fukar és persze tolvaj. Az értékelhető jellemző, a dicsérhető vonás abban áll, ha az állami vagy helyi döntéshozói státusra vágyó személy képes is rá, hogy előteremtse ígéretei fedezetét, ha a választók – bízva a szavában – vezető szerephez juttatják.

Ez ügyben pedig a baloldalon nem állnak túl jól. Legutóbbi kormányzati szereplésük ígérgetéstől megszorításig, kölcsönfelvételtől adóemelésig tartott, majd államcsődközeli helyzettel és a nyugdíjasok juttatásainak megkurtításával fejeződött be. Ha a balliberálisokon múlt volna, a magyar adófizetőknek – a nyugdíjasokat is beleértve – évről évre ingatlanadóval is rendre számolniuk kellene.

Ehhez képest ma úgy áll a helyzet, hogy 2016 és 2017 karácsonya, majd 2018 húsvétja után negyedik alkalommal kaptak utalványt a nyugdíjasok. Emellett az elmúlt két esztendőt követően idén novemberben harmadjára érkezik prémium az időskorúaknak.

A több tíz milliárd forintos külön juttatásokra pedig kizárólag az adott lehetőséget, hogy létezik követhető kormányzati elképzelés arról, miképpen kellene alakulnia a magyar gazdaság folyamatainak. Emellett akarat és erő is van hozzá, hogy a terveket megvalósítsák. A kormányzati alapvetések között eközben fontos helyen szerepel a tétel, hogy ha megfelelő gazdasági teljesítményt jegyeznek fel és az állam pénzügyei is az elvárt módon alakulnak, akkor a kedvező helyzet előnyeiből a nyugdíjasok is részesüljenek.

Az elmúlt időszak történései alapján úgy fest, hogy ma két politikai erő verseng a választók támogatásáért. Az egyik fontos célkitűzése, hogy anyagi és – ami legalább ilyen fontos – fizikai biztonságot garantáljon lehetőleg minden társadalmi rétegnek, aktuális jelöltjeit is az alkalmasság kívánalmát szem előtt tartva választotta ki.

A másik politikai csoport eközben a trükkökben erős, s hamis összefogással állítja magáról, hogy mindenkit képvisel, a haladás pedig egyedül tőle remélhető. A szavazópolgárok abban a kényelmes helyzetben vannak, hogy újra választhatnak, újra elmondhatják véleményüket. Az alkalom ehhez másfél hét múlva, október 13-án jön el.