Érdekek és értékek

Olaszországban példátlan összefogás jött létre a három nagy jobboldali párt között, ami a következő választásokon stabil, nagy többséggel rendelkező kormány megalakítására adhat lehetőséget.

Forrás: Facebook

Kész a kormányzásra az olasz jobboldal – ez volt a legfőbb üzenete annak a római nagygyűlésnek, amelyen kétszázezer lelkes ember ünnepelte a jobboldal új vezetőjét, akit még Silvio Berlusconi is politikai örökösének ismert el. Matteo Salvini az elmúlt években valóban felforgatta az olasz politikát: kis regionális pártocskából megkerülhetetlen tényezővé változtatta az egykori Északi Ligát, amely valaha az északi tartományok szélesebb körű autonómiájáért küzdött, de ma már nem csupán Milánóban, Velencében vagy Bolognában képes szavazatokat szerezni. A párt Róma és a távoli Szicília lakossága számára is vonzóvá vált, mert kormányra kerülve bebizonyította: a bevett balliberális formulák helyett képes valódi alternatívát nyújtani.

Az állandó politikai és gazdasági bizonytalanságban szenvedő Olaszországban példátlan összefogás jött létre a három nagy jobboldali párt között, ami a következő választásokon stabil, nagy többséggel rendelkező kormány megalakítására adhat lehetőséget. Ennek a kormánynak a tagjai pedig nem fognak Brüsszelbe és Washingtonba szaladgálni, „Merkel és Macron telefonos utasításainak” engedelmeskedni – ahogy Matteo Salvini fogalmazott szombaton Rómában.

Salvini nem a levegőbe beszélt. A hatalomból kiszorított politikus tavaly júniustól idén szeptemberig egy olyan kabinetnek volt a belügyminisztere és miniszterelnök-helyettese, amely a maga útját próbálta járni. A bevándorlás terén felvállalta a küzdelmet azzal az általánosan elfogadott liberális tézissel, hogy a migráció jó Európának. A gazdaság terén pedig az olaszok érdekeit tartotta szem előtt. Jóléti intézkedései miatt rendszeres összetűzésbe keveredett Brüsszellel.

Matteo Salvini lett tehát Európa új páriája. Egy pária a különlegesen veszélyes fajtából. Mert Orbán Viktorral vagy Jaroslaw Kaczynskivel szemben Salvini nem Európa elmaradott, keleti részéből való, amelyre amúgy is jellemző a csökönyösség, a maradi konzervativizmus. Olaszország az Európai Unió alapító országa, az eurózóna harmadik legnagyobb gazdasága, a civilizált, haladó Nyugat része. A balliberális erők képtelenek felfogni, miként tolódhatott Olaszország egyik pillanatról a másikra a jobboldalra, s Salvini miként növelhette népszerűségét napról napra, hónapról hónapra.

Pedig a válasz nagyon egyszerű: a hatékony kormányzás. Maga Salvini is utalt erre szombati beszédében, amikor kifejtette: míg a balközép éveken át azt ismételte, hogy a migrációval szemben semmit sem lehet tenni, addig a Liga lezárta a kikötőket, és csak az léphetett be az országba, aki valódi menekült. Ezt a retorikát mi, magyarok is ismerhetjük négy évvel ezelőttről, amikor Berlintől Párizsig mindenki azt hajtogatta: a bevándorlás megállítására felhúzott kerítés semmit nem old meg.

A tetteket és eredményeket értékelik a választópolgárok. A populistáknak kikiáltott vezetőket – mint Matteo Salvinit – leegyszerűsített üzenetek közvetítésével, a nép lekenyerezésével vádolják, miközben azt vetik a szemükre: valódi teljesítmény nincs mögöttük. Ellentmondanak ezeknek a vádaknak a tények és a számok: a felmérések szerint Salvini lesz Olaszország következő miniszterelnöke. Az egy héttel ezelőtt megtartott lengyel választások eredménye is azt bizonyítja: a középosztály megerősítésére, a szegények felemelésére, a családtámogatási programra vonatkozó, illetve a konzervatív, keresztény hagyományok megőrzésére, a korlátlan bevándorlás elutasítására tett lépések nemcsak „populisták”, de hasznosak és népszerűek is.

Az elmúlt évek válságai alapjaiban forgatták fel az európai politikát. A válságok messze nem értek véget. A jobboldal másutt is készülhet a kormányzásra.