A tetteknek következményük van, minden embernek felelősséget kell vállalnia a cselekedeteiért, ha bűnt követ el, akkor azt a súlyának megfelelően bünteti a társadalom. A szabadságvesztés, vagyis a börtönbüntetés az együttélési normák megsértésének következménye, tehát a bűnelkövetők felelősségvállalása cselekményükért, amiből szikrányit sem lehet a társadalom többi részére hárítani.
Az utóbbi években mégis ezt tették bizonyos jogvédőnek nevezett, álcivil szervezetek, amelyek az élet egyéb területein is szisztematikusan lazítják a társadalmi szöveteket, relativizálják az értékeket, rombolnak családot, nemzeti elkötelezettséget és identitást. A globalisták célját, az új világrend eljövetelét szolgálja az is, hogy folyamatosan igyekeznek szétzilálni a nemzetállamok jog- és közbiztonságát, ezért támogatják a devianciát és állnak a bűnözők oldalára.
Ezért indítják évek óta ipari méretekben a kártérítési pereket a magyar állam ellen a strasbourgi emberi jogi bíróságon a rossz börtönviszonyok ürügyén, amelyek következtében már tízmilliárdos nagyságrendű összeget nyertek a bűnözők.
A kártalanítási eljárásokkal persze néhány, a magyar adófizetők pénzén nyerészkedő ügyvéd is jól járt. A perlési politika valódi céljáról a Soros Györgyhöz köthető Magyar Helsinki Bizottság 2016-os, a börtönzsúfoltság enyhítésére összeállított javaslatcsomagja árulkodik.
Ebben többek között az áll, hogy nem kell büntetni, ha bírságolni is elegendő, csínján kell bánni a szabadságvesztéssel, el kellene törölni a büntetőjogi elzárást, inkább házi őrizetet alkalmazzanak, mint előzetes letartóztatást, és vissza kell adni a bíró mérlegelési szabadságát. Tehát a szélsőliberális jogvédők valójában a büntető törvénykönyv szabályainak fellazítását akarták elérni, a törvényhozás, vagyis a a demokratikusan megválasztott Országgyűlés megkerülésével.
Itt volt az ideje, hogy a kormány lépjen, így az Orbán Viktor múlt csütörtöki sajtótájékoztatóján elhangzottakhoz híven felfüggesztették a börtönben ülő bűnözőknek megítélt kártérítések kifizetését.