Másvilág

A SAS azt sugallja, a nemzetiség csak egy adminisztrációs kód, amelynek semmi jelentősége, pedig van, és ezt nem a légitársaság kommunikációs osztálya fogja eldönteni.

Forrás: Facebook (printscreen)

Aki egyszer utazott a stockholmi metrón, az svéd, állította egyszer Margot Wallström, a skandináv állam külügyminisztere. Ez valóban ilyen egyszerűnek tűnik, ha valaki megnézi a Skandináv Légitársaság (SAS) legújabb hirdetését. Sőt Wallström kijelentése kicsit még kirekesztőnek is tűnik a film megtekintése után. Ugyanis a reklám azt hangsúlyozza, hogy olyan nincs, hogy svéd, ahogy nincs dán vagy norvég sem, mi mindannyian utazók vagyunk. Azaz semmi értelme azért utazni a stockholmi metrón, hogy valaki svéd legyen. Ahogy a tizenéves kislányok mondják, az életkor csak egy szám. Vagy ahogy az SAS sugallja, a nemzetiség csak egy adminisztrációs kód, amelynek semmi jelentősége.

De, van jelentősége, és ezt nem a légitársaság kommunikációs osztálya fogja eldönteni. Nem utazók vagyunk. Nem lehet zárójelbe tenni a múltat, az ezredéveket, a kultúra alakulását, az ételek megszületését és fejlődését. Nem magyar földön termett a paprika először, de mi magyarrá tettük. Nem mi főztünk először sört, de szerves része a magyar kultúrának. A kunok nem magyar eredetűek, de magyarrá váltak, és nem utazók ezen a világon. Ha elfogadjuk az SAS érvelését, akkor a haza teljesen virtuálissá válik, kiüresedik, és semmi értelme védeni a határokat vagy törvényeket hozni.

Mert akkor valóban nyitva van a világ, jöjjön mindenki, aki akar, s hozzon be azt, amit akar. Mert feltételezik, hogy ami jön, az jó. Minden körülmények között. Nincsenek betegségek, nincsenek rossz emberek. Nincsenek törtető, gonosz alakok, csak rossz gyermekkor lehet, és minden problémát meg lehet oldani úgy, hogy virágszálat helyezünk a puskacsőbe, és bőrszíntől függetlenül átöleljük egymást. Persze akkor felmerül, vajon az emberek miért tömörülnek országokba, miért beszélnek egy bizonyos nyelvet, miért szurkolnak bizonyos csapatoknak és sportolóknak? Mire valók a hadseregek, a rendőrség, a választások, a demokrácia maga, ha nem létezik sorvezető? Ebben az esetben miként várhatjuk el valakitől, hogy viselkedjen tisztességesen, ha nem mutatjuk meg a frissen érkezőknek, mihez kell tartaniuk magukat? Mi az a tisztességes viselkedés?

Ennél kegyetlenebb üzenet nem is létezik. Azt mondom, gyere hozzám, tárt karokkal várlak, de azt nem mondom meg, mi itt miként élünk. Így lehet egy bevándorló bármilyen erkölcsös és tisztességes, esélye sincs megtanulni a számára idegen szokásokat. A gyerekek nem tanulják meg a nyelvet, hiszen senki se kér tőlük ilyesmit. Nem lesznek svédek, dánok, norvégok, hanem háttér és gyökér nélküli, lődörgő, mindenki számára idegen emberek.

A kultúrák összemosódása csak egy reklámfilmen jó ötlet, és csak ott kivitelezhető. A valóságban csak kettőt kell lapozni, hogy kiderüljön, az országok, kultúrák, emberek milyen problémákkal küzdenek, és mennyire ragaszkodnak ahhoz a nagyon is valóságos, de a film által letagadott eszméhez, hogy haza.

Persze naivnak se kell lenni. Az SAS reklámfilmje most fut egy hatalmasat a virtuális és a valós térben, egy napra előtérbe kerül a légitársaság neve, amely nem átallotta leköpni Gustav Vasa sírját, kinevetni Selma Lagerlöf kalandos elképzelését vagy kigúnyolni Henrik Larsson csukafejesét. A rossz publicitás is hírnevet kelt, a negatív reklám is reklám, így ki tudja, meddig jut a felháborodás. Egyelőre úgy tűnik, a film baklövés, hiszen a kreatív ügynökség koppenhágai irodájában bombariadó volt, a társaság részvényei pedig zuhanni kezdtek a tőzsdén.

Mert talán többen érzik úgy, hogy létezik Svédország, Dánia és Norvégia, és nem csupán utazók.