Társból versenytárs

Tegnap megszakadt egy 47 éves kapcsolat. Történelmi lépésként távozott az első tagállam az EU-ból. Nem is akármelyik. Az EU elveszíti 2. legnagyobb gazdaságát, a költségvetés egyik legnagyobb befizetőjét.

Tüntetők vonultak a londoni parlament elé, a brexit végrehajtását követelik Fotó: Toby Melville Forrás: Reuters

Ha egy házasság évtizedek után menthetetlen lesz, a felek úgy tudnak a legbékésebb módon elválni, hogy megegyeznek egymással. Ez gyakran a vagyon miatt nem sikerül. Mi lesz az ingatlannal, a le nem járt hitelekkel, ki fizeti tovább a számlákat, kinek mi jár vagy nem jár? Hosszú idő közös életét kell szétszálazni, ami nem egyszerű, de nem is lehetetlen. Valahogy így van ez most az Egyesült Királyság és az Európai Unió esetében is.

Tegnap éjfélkor megszakadt egy negyvenhét éves kapcsolat. Történelmi lépésként távozott az első tagállam a közösségből. Nem is akármelyik. Az Európai Unió elveszíti második legnagyobb gazdaságát, a költségvetés egyik legnagyobb befizetőjét.

Negyvenhét év ide, negyvenhét év oda, a britek a házasságban is igyekeztek megőrizni a szuverenitásukat. Boris Johnson miniszterelnök ezzel kapcsolatban jegyezte meg, sokszor hallotta európai barátaitól, hogy Nagy-Britannia csak félszívvel tagja az uniónak. Nem léptek be az euró- és a schengeni övezetbe sem. Ahogy tegnapi lapszámunkban az Egyesült Királyság budapesti nagykövete fogalmazott: „Az EU-tagság megszűnésének a lényege éppen az, hogy ne Brüsszel és Strasbourg utasításai szerint kelljen cselekednünk.” Ennek viszont ára van. Nem is kicsi.

A Bank of England szakértője úgy számolt, hogy a 2016-os népszavazás következményeként heti nyolcszázmillió fontos (ez átszámolva mintegy 320 milliárd forintot jelent) kár keletkezik. A Bloomberg Economics szerint 130 milliárd fontra (ez 52 ezer milliárd forintnak felel meg, ami több mint a magyar GDP) tehető a veszteség mértéke, ami tovább emelkedik. A font árfolyama romlott, drágultak az importtermékek, elkezdődött az elvándorlás a londoni pénzügyi központból. Visszaestek a befektetések, bankok, vagyonkezelők helyezik át székhelyüket más uniós államba, óriási tőkekivonás kíséretében. Az ingatlanpiac­tól kezdve az autóiparig minden ágazat érzi a negatív hatásokat. Az egyik londoni kutatóközpont azt vetíti előre, hogy a GDP értéke a kilépés után minden évben, folyamatosan 3,5 százalékkal lesz kisebb annál, mint amennyit a brit gazdaság megtermelhetne uniós tagállamként.

A kilépés körüli bizonytalanság már önmagában rengeteg kárt okozott, a fontos kérdésekre ráadásul még nem érkezett válasz. Beköszöntött az átmeneti időszak, tizenegy hónap van a többi között arra, hogy az unióval megszülessen a szabadkereskedelmi megállapodás. A britek nem titkolt célja, hogy a globális piacon erősítsék a versenyképességüket. Az Egyesült Államokkal pedig az EU béklyójától megszabadulva fűzheti szorosabbra a szövetséget. A változással az Európai Unió lényegében jelentős versenytársat is kap. A távozás miatt nemcsak az Egyesült Királyság könyvelhet el veszteségeket, hanem maga az unió is. Nagy-Britannia ráadásul nukleáris hatalom, a világ egyik legjelentősebb haderejével rendelkezik. Az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagja, kiemelt szereplő a globális játszmában, így Brüsszel érdekérvényesítő képessége a gazdasági ügyek mellett a külpolitika terén is csorbul. Nem könnyű ezt mindenkinek elismerni.

A német kormány szóvivője tegnap arról értekezett, hogy az Európai Unió sikertörténet, és ezen nem változtat az Egyesült Királyság távozása. Hogy min változtat és min nem, az majd kiderül. A The Daily Telegraph azt írta, hogy remélhetőleg ez csak a kilépési hullám kezdete, elfogadhatatlan ugyanis a demokrácia technokráciára cserélése, ami ha nekik rossz volt, másoknak is az. Nyilván ezt sem mindenki osztja. Valamin azonban nehéz vitatkozni: az Egyesült Királyság elég erős ahhoz, hogy saját útra térjen, az Európai Unió pedig gyenge ahhoz, hogy ezt megakadályozza.