Ebben a helyzetben minimum pótcselekvés, hogy egyes brüsszeli és strasbourgi tényezők – minden lényeglátást mellőzve – képtelenek kilépni higiéniai komfortzónájukból, a politikai feljelentgetésből és a nyomásgyakorlásból. Valójában afféle önigazoló jelentések ezek a kósza levelek. Mintha bizonygatni akarnák valakik előtt: ők most is végzik már korábban jól körülhatárolt feladatukat.
Hisszük: senki nem akar itt diktatúrát. És azt is: miután az elmúlt szűk két évtizedben Szerbiában és Ukrajnában is hatalmat tudott dönteni az utcára gyűlt nép – hogy csak szomszédos országokat említsünk, és ne is menjünk nagyon vissza az időben –, most, az okostelefonok és a közösségi média korában nem veszélyhelyzetre szóló törvényjavaslatok döntenek romba demokráciákat. Arról nem is beszélve: mindazoknak, akik tíz éve folyamatosan diktatúráznak itthon és külföldön, elillant a diktatúrázós muníciójuk. Juan Fernando a közleményét, Radka és Marija pedig a levelét megírta, de ez nem az Anyegin, nem lesz belőlük tananyag, távoktatásban sem. Európa ma túlélni akar, nem acsarkodást hallgatni.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!