Mindeközben az Európai Parlamentben azt kell látnunk, hogy önmagukat komolynak tekintő politikusok egy kislánnyal vitatkoznak azon, hogy az ember a fontosabb vagy a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése. Az együgyűség üli torát a rendszerszintű gondolkodás felett. A sarkvidéken piros hó esik, a Balaton kibillen, erre a kommunisták zöldre festik magukat, de kétségbe vonják, hogy rajtuk kívül bárki zöld lehet. Az egészet pénzelő multik és spekulánsok pedig alig várják, hogy átvehessék a hatalmat az elmérgesedő vircsaftot kihasználva.
Ebben a helyzetben kell nekünk mégis normálisnak maradnunk. Sokakban fölmerül mostanában a kérdés, mit kezdenénk magunkkal karanténba zárva. Van néhány ötletem erre az első tavaszi hétvégére, bár szerencsére a részvétel most önkéntes. Elsőként ajánlom mindenkinek a Szerelem a kolera idején című Márquez-regényt. Hagyjuk a csudába a világhálót, különösen a közösségi médiát. Maradjunk családi körben, hallgassuk meg a rádióban a misét, beszéljük meg a régen magunk előtt tologatott problémákat. Köszöntsük családunk hölgytagjait mondjuk azzal, hogy főzünk nekik valami finomat.
Végül fogadjuk meg, hogy hétfőtől csak a józan eszünkre hallgatunk. Üdítő változás lesz, ígérem!
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!