A magyar ellenzék és lakájmédiája úgy viselkedik, mint az a beteg, aki felajzott pereputtyával együtt rátámad az érte kiérkező mentőkre. Csak azért sem szavazták meg, hogy sürgősséggel lehessen dönteni a veszélyhelyzet meghosszabbításáról. Nekik fontosabb volt ismét nácizni egy öblöset, „felhatalmazási törvénynek” titulálva a jogszabályt. Sürgősebb volt újra előadni az unásig ismételgetett haláltáncot a jogállam és a demokrácia általuk kitalált sírja fölött. Szánalommal vegyül a döbbenet róluk gondolkodva.
Pedig a vírus nem válogat. A gyorsabban, egyszerűbben meghozható döntések, a határozott intézkedések, amelyek valóban járhatnak ideiglenes jogkorlátozással, őket is, szavazóikat is ugyanúgy védi, segíti a járvány megfékezése közben. Nem véletlen, hogy a magyar társadalom döntő többsége egyetért az eddig hatályba lépett óvintézkedésekkel, és támogatja a kormányt a védekezésben.
A román ellenzék egyenesen azt követeli, hogy náluk is kövessék a magyar példát. A mi szedett-vetett balliberális bagázsunkat viszont csak a vírus ürügyén learatható politikai haszon érdekli. Minden megnyilvánulásukat az motiválja, hogyan szerezhetnének ebből többet, mint a kormány.
Ezért cinikusan és gátlástalanul tekintenek tőlük származónak minden olyan ötletet, amely a társadalom többségének támogatásával találkozik, miközben naponta állnak elő újabbakkal. A felelősséget teljes egészében a kormányra hárítanák mindenben, miközben a kabinet cselekvőképességét minden eszközzel megpróbálják gyengíteni. Mérhetetlen felelőtlenség vegyül bennük az önző haszonleséssel.
De mit is értek el az ostoba hisztériájukkal? Azt, hogy egy héttel később szavazza meg a kétharmados többség a veszélyhelyzet meghosszabbítását. Nem volt tehát semmilyen ép elmével, józan ésszel felfogható célja a mérhetetlen gonoszsággal átitatott szómenésnek azon kívül, hogy ismételten diktátorként, jogtipróként, a világ legfélelmetesebb ellenségeként mutathassák föl gyűlöletük tárgyát, Orbán Viktort.
Publicistáik már a hétvégén kiírták a kegyelemben részesíthetők sorából azt, aki esetleg el merne játszani a gondolattal, miszerint nyugodtan támogatható a sürgősségi eljárás. Pedig nevetséges az az álszent sirám is, hogy a rendkívüli felhatalmazás korlátlan ideig lehetővé tenné a különleges jogrend érvényesítését. Hiszen azonnal az ENSZ-csapatok bevonulásáért rikácsolnának a most sivalkodók az összes nemzetközi fórumon, ha csak egyetlen nappal is tovább élne bármi a járvány elmúltával, amit annak megfékezésére vezettek be.
