Ha számot vetünk a mögöttünk hagyott két hónappal, most, hogy hétfőtől a legtöbb veszélyhelyzeti korlátozást megszüntette a kormány, eszünkbe juthat a múltbeli tapasztalatok alapján: vajon milyen túlzott eredményességi eljárást fognak indítani ellenünk az Európai Unióban? Hogy elvben nincs is ilyen procedúra? Nem tesz semmit, efféle apróságok nemigen szokták zavarni az egyre flúgosabb és szétesőbb benyomást keltő globálbaloldali elitet. A bűnünk tudniillik éppen az a szemükben, hogy számos más országgal szemben ki tudtuk védeni a pandémiát, és ha nem is szabad elbíznunk magunkat, a magyar lakosság büszke lehet a közös sikerre. Elkerültük a legsúlyosabb helyzeteket, ami nem mondható el a legtöbb fejlett nyugati államról. Tehát megértünk a fenyítésre a világbaloldal szerint, amely sosem fogja megbocsátani azt, hogy merészeltünk előrelátóak lenni, és idejében megtenni a megelőző intézkedéseket, amelyekkel mások hosszú ideig késlekedtek.

Kései nekrológ
2010 előtt megtudtuk: a lízingtrükközéshez ért, ügyes szónok és ravasz intrikus, ám kormányzásra alkalmatlan. 2010 után pedig kiderült: nagy harcos.