„Csak az van biztonságban, amit becipeltünk a kunyhó kamrájába” – mondta Karinthy egykoron. A magyar irodalom legszellemesebb gondolkodója bizonyára tudta, hogy örökre aktuális marad ez a bölcsesség, még ha mindenki érzi is benne az iróniát. Ma már ebben sajnos nincs semmi vicces, merőben mást jelent a biztonság, mint az elmúlt századokban. Egyre kevésbé szól a kockázatok elkerüléséről, mint a kockázatok kezeléséről, az életek és az értékek megmentéséről a velünk élő állandó katasztrófahelyzetek és veszélyek között.
A koronavírus-járvány például megmutatta, hogy ha kell, be kell cipelnünk mindent abba a bizonyos kamrába. Meg kell védenünk magunkat és a közvetlen környezetünket, ha úgy tetszik, be kell zárkóznunk a kunyhónkba. Szigorú korlátok között kell élnünk, hogy elkerülhető legyen, amit Európa számos országában megtapasztalhattunk, ahol két erkélyről zengő karanténária között arról kellett döntenie a kórházi orvosoknak, hogy kin maradhasson fenn a lélegeztetőgép.
A WHO magyarországi vezetője a minap elismerte, hogy a kormány időben és jól cselekedett, amikor a bezárkózás különböző formáira kért, utasított minket, és szigorú intézkedéseket hozott a járvány megfékezésére. Szerinte a világ példát vehet arról, miként nyertük meg az első csatát a pandémia ellen. Pedig ezt az ütközetet óriási ellenszélben kellett megvívni, a védekezés közben a magyar baloldal ugyanis érezhetően a járványnak szurkolt. Nem volt rest a legaljasabb módszereket alkalmazni itthon és a nemzetközi színtéren is, az országot hazugságokkal, álhírekkel, álszakemberekkel és álvideókkal próbálta meg lejáratni.
Szerencsére nem jártak nagy sikerrel, mert a magyar emberek többsége nem ostoba. Látják, hogy miközben szerte a világban még mindig tömegesen betegednek meg emberek, és tüntetések, lázongások törtek ki a rossz járványügyi intézkedések miatt, nálunk a vírus terjedése lelassult, már alig van halálos esetünk.
De azt is látják, hogy a veszély sajnos nem múlt el. Most attól kell tartani, hogy kívülről hurcolják be a vírust, olyan országokból, ahol nem volt ilyen sikeres a védekezés. A „kunyhó kulcsát” tehát nem adhatjuk oda könnyen.
