A hatékony mozgalmi munka alapja a konspiráció. Egy vezető szerepre törő elvtárs mindenekelőtt alapos gyakorlatot szerez titkos találkozók szervezésében. Ennek lényege a nevében rejlik, vagyis a résztvevőkön kívül nem tud róla senki. Hasznos, ha a szeánsz napirendjét sem írjuk ki a közösségi oldalra, ilyet csak nem normális mozgalmár tesz. Nekünk elvtársakból is sajnos csak a legsilányabbak jutottak.
Itt van mindjárt Gyurcsány, aki saját bevallása szerint is „lotya” szájú, így már akkor közölte, hogy nem ő áll a színművészetis diákok egyetemfoglaló akciója mögött, amikor még nem kérdezte ezt tőle senki. Érvelésével, ami az elhatárolódását volt hivatott alátámasztani, gyakorlatilag beismerő vallomást tett. „Ha ezek az egyetemisták jól teszik a dolgukat, akkor példát és erőt mutatnak mindenkinek, hogy nem kell tűrni. Ha értik, hogy mennyi embernek adnak most reményt, akkor ők is reményt adnak a többieknek. Reményt, hogy nemcsak saját egyetemük, hanem a haza, mindannyiunk otthona is fontos. Hogy a küzdelem mára nemcsak az egyetemért folyik, hanem egy szabad Magyarországért.”
Nem más ez, mint az unásig ismert balliberális mantra a fideszes rabiga alatt nyögő rezsimsöprők vágyvezérelt politikai credójából, amivel egy csapásra ellenzéki balhévá silányította a bukott miniszterelnök a diákok amúgy is átgondolatlan ellenállását a tanévkezdéssel szemben. Dermesztő, ahogyan az Európai Egyesült Államok leghangosabb híve szájára veszi a hazát abban az összefüggésben, hogy azt ő védené a lázadó diákok segítségével a nemzeti oldallal szemben. A döbbenetet csak fokozta az SZDSZ-kripta fedelének ismételt félrecsúszása, és olyan lebegő rémalakok megjelenése a demonstráló ifjak körül, mint Demszky Gábor és Bauer Tamás. Utóbbi egyenesen azt találta mondani, hogy az államtól, a kormánytól való szabadságról szól a színművészeti egyetem tanárainak és diákjainak megejtő szépségű szabadságharca. Aminek nem mellesleg egyik fő követelése, hogy az állam ne vonulhasson ki teljesen a színészképzésből. Mert a pénz az kell! A Bangóné–Kunhalmi és a Hadházy–Szél duók kiállása már csak hab volt a tortán. Mint ahogy nem maradt el a nemzetközi hálózatok riasztása sem, ami miatt olyanok is a nyilvános aggódás pózába vágták magukat, akiknek kevesebb dunsztjuk van az egyetem átszervezéséről, mint a tüntető diákoknak. De a java még csak ezután következett.