Szóval a gond nem a felejtéssel, sokkal inkább a felelőtlenséggel van. Pedig a Covid–19 idején hozott előírásoknak csak egy része új a civilizált embernek. Normál esetben már gyerekkorban megtanuljuk, hogy zsebkendőbe köhögünk és tüsszentünk, és kezet mosunk, mondjuk BKV-zás után vagy vásárlásból hazatérve. Az újdonság valójában a távolságtartás és a maszkviselés, de úgy tűnt, ezek is elég könnyen teljesíthetők – tegyük hozzá, sokáig fegyelmezetten is tettük. De mostanában már a boltokban, járműveken is egyre gyakoribb a félretolt, állon hordott maszk.
A hírek szerint most elsősorban a fiatalok körében kezdett el újból terjedni a vírus. A nyári bulik, nyaralások végével részükről is fontos lenne a nagyobb odafigyelés. Hogy ne csak múló divat, magamutogatás legyen a korábban az internetes tereket úgyszólván vírusként felszántó hashtag-elés, a #viseljmaszkot, #maradjotthon és társaik. Hiszen ami nekik akár csak egy múló rosszullét, az nagyszüleiknek az életükbe kerülhet.
Sokan sok szépre emlékszünk vissza a karanténban töltött hetekből: jó volt többet együtt lenni a családdal, nem a dugóban idegeskedni, hanem inkább a kertben tenni-venni, kenyeret sütni. De feltehetően nem sok szülő szeretné újra, hogy életbe lépjen a digitális oktatás. Ráadásul elfogytak a szabadságok, a gazdaság megsínylené az újabb hosszabb leállást. Ennek elkerüléséhez nem kell sok. Mindenki maga tehet érte az alapvető emberi dolgok betartásával.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!