Halántékunkon érezzük a koronavírus újabb hűvös leheletét. Az önfeledt nyári meleg napokban a rég nem látott barátokkal találkozva, a Balaton partján kikapcsolódva már-már azt hihettük, csak rossz álom volt a tavaszi bezárkózás. Félretettük a maszkot, és újra ölelkezünk, puszilkodunk, mintha mi sem történt volna.
Az ember hajlamos felejteni, és hamar túllépni azokon a kellemetlenségeken, amelyek egykor megnehezítették az életét. Ilyen az emberi természet. De most egyfajta rácsodálkozás érezhető az újból meredeken emelkedő esetszámokat látva, mintha derült égből villámcsapás lenne a közelgő újabb hullám. Holott már a koronavírus európai, majd magyarországi megjelenésekor nemegyszer elmondták a szakemberek, hogy a vírusnak több hulláma lesz – mindaddig, amíg nincs ellenszer. Sőt, az is elhangzott, hogy a koronavírus évekig velünk lesz.
Most még nem évekről beszélünk, legfeljebb nyolc hónapról. Ennyi ideje tudjuk, egyáltalán mi fán terem az, hogy koronavírus, s fél éve van velünk – és ellenünk – a kór. Magyarország ugyanakkor világviszonylatban is kiemelkedően kezelte a járványhelyzetet. De tegyük hozzá rögtön, hogy annak első hullámát. Ahogy Orbán Viktor előszeretettel fogalmazza meg, „az első csatát megnyertük”, ami nyilván arra is utal, hogy a háborút is jó lenne sikerrel megvívni. E cél érdekében „nem eresztették szélnek” az operatív törzset, és ezért „nem tették ölbe a kezüket”, hanem nyáron is a második hullámra való felkészüléssel foglalkoztak.
Biztonsági ajánlások készültek mind a felsőoktatásra, mind a köznevelésre, elkészült a vállalati fehér könyv, amely a cégeknek ad támpontokat a vírus elleni védekezésben, és szabályozás készült a home office-ra. Minderre szükség is van, hiszen egy héttel az iskolakezdés után fokozódni látszik a helyzet. Az Emberi Erőforrások Minisztériumának tájékoztatása szerint az első héten négy óvodában és hat iskolában kellett rendkívüli szünetet elrendelni koronavírusos esetek miatt, és sorra halljuk a sportvilágban, a művészi életben és máshol is a megbetegedésekről szóló híreket.
