Kiéheztetnének

A jogállam én vagyok, kuncogott magában Věra Jourová, miközben az EB jogállamisági jelentésének magyarországi részét lapozgatta.

Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság bizottság megválasztott elnöke (j) és Vera Jourová alelnök. Fotó: Patrick Seeger Forrás: MTI/EPA/Patrick Seeger

– A jogállam én vagyok – kuncogott magában Věra Jourová, miközben az Európai Bizottság jogállamisági jelentésének magyarországi fejezetét lapozgatta. Mindig is szeretett játszani a szavakkal, ezért nevezte egy izgága, önleleplező interjúban betegnek a magyar demokráciát, ahol a rab­igában sínylődő sajtó miatt az emberek nem ismerhetik meg a valóságot, és ezért teszik rendre rossz helyre az ikszet a választásokon. Nyilván így juttatták a főpolgármesteri székbe a teszetosza Karácsony Gergelyt, így lehetett településvezető a sok nevesincs DK-s és momentumos – teszem hozzá én kacarászva, bár inkább ordítani lenne kedvem, mert gyanítom, a biztos nem erre gondolt.

Nagy divatja van mostanság az uniós tisztségviselők interjúinak. A szerződések egyik őre után a parlament német szociáldemokrata alelnöke is rettenetesen szenvedhetett attól, hogy folyton megegyezésre kell törekednie a sok utólag csatlakozott bugrissal. Gondolta, nehogy már ne mondhassa el a politikai véleményét az önmagától is független újságírónak, ha már annyira érdeklődött nála! – Ki kell pénzügyileg éheztetni őket – harsogta átszellemült tekintettel, akár annak idején egy Obersturmbannführer a bekerített partizánoktól rettegve. És ezzel a kijelentéssel gyakorlatilag el is jutottunk a lényeghez. Ha bárkinek kétsége lett volna azzal kapcsolatban, mi a célja Magyarország és Lengyelország visszatérő vegzálásának a jogállamiság kritériumainak állítólagos megsértése miatt, most az is megvilágosodhatott. Az összes eljárás, jelentés, vita és javaslat egy szóban foglalható össze: zsarolás! Ha az illegális bevándorlás és a dél-európai országok pénzügyi megsegítésének kérdéseiben nem úgy táncolunk, mint ahogy a sorosista baloldal fütyül, elveszik a pénzünket. Ez tiszta képlet, minden más csak maszatolás.

Komolyan gondolja azt valaki, hogy a magyar bírói függetlenség mibenléte lázba hozza a brüsszeli hiénákat? Ha egy jottányit is érdekelné őket, akkor nem csupán egy tucatnyi Soros által pénzelt álcivil szervezet véleményére alapoznák kritikájukat. Megvizsgálták volna például azt is, miért borzolja a magyar társadalom idegrendszerét szinte minden jelentős érdeklődésre számot tartó ügyben olyan ítélet, ami fényévekre áll a többség igazságérzetétől. Megkérdezhettek volna olyan szervezetet is, amelyik évtizedes baloldali elfogultságot sejt a magyar bíróságokon. Mindez persze nem illene az előre megkomponált képbe.

De ugyanez elmondható a korrupcióról vagy a sajtószabadság állásáról is. Kíváncsi lennék, mit ír a német helyzetről a róluk szóló jelentés. Le merték-e írni, mennyi mindent tilos leírni a német sajtóban? Hogyan torzítják, manipulálják a migránsbűnözésről szóló híreket, hogyan hurcolják meg azt, aki nem a balliberális mantrát szajkózza? Mert ha igen, akkor csak információhiányt feltételezhetünk annak az ostobaságnak a hátterében, hogy a jelentés szerint nálunk egyre kevesebb tere van a kormánykritikának, és az emberek kóros információhiányban szenvednek. De ha nem, akkor durva manipuláció áll a háttérben, mondhatni, szemenszedett hazugság a jelentés, ami átvette a szedett-vedett balliberális ellenzék Orbán-fóbiás propagandáját.

Mondjunk tehát ellen Věra Jourová rólunk alkotott torzképének, és ne legyünk agymosott birkák! Lássuk tisztán, hogy az unióban minden a pénz körül forog! Az ellenünk indított eljárások a zsarolás eszközei egy nagy pénzügyi játszmában. Akár jogi köntösbe bújtatják, akár valami homályos alapértékek mentén támadnak, a lényeg, hogy ne nagyon szóljunk bele a nagyok dolgába, mert különben kiéheztetnek bennünket.

A válasz erre egy rövidke mondat, ez azonban nem tűri a nyomdafestéket…