– A jogállam én vagyok – kuncogott magában Věra Jourová, miközben az Európai Bizottság jogállamisági jelentésének magyarországi fejezetét lapozgatta. Mindig is szeretett játszani a szavakkal, ezért nevezte egy izgága, önleleplező interjúban betegnek a magyar demokráciát, ahol a rabigában sínylődő sajtó miatt az emberek nem ismerhetik meg a valóságot, és ezért teszik rendre rossz helyre az ikszet a választásokon. Nyilván így juttatták a főpolgármesteri székbe a teszetosza Karácsony Gergelyt, így lehetett településvezető a sok nevesincs DK-s és momentumos – teszem hozzá én kacarászva, bár inkább ordítani lenne kedvem, mert gyanítom, a biztos nem erre gondolt.
Nagy divatja van mostanság az uniós tisztségviselők interjúinak. A szerződések egyik őre után a parlament német szociáldemokrata alelnöke is rettenetesen szenvedhetett attól, hogy folyton megegyezésre kell törekednie a sok utólag csatlakozott bugrissal. Gondolta, nehogy már ne mondhassa el a politikai véleményét az önmagától is független újságírónak, ha már annyira érdeklődött nála! – Ki kell pénzügyileg éheztetni őket – harsogta átszellemült tekintettel, akár annak idején egy Obersturmbannführer a bekerített partizánoktól rettegve. És ezzel a kijelentéssel gyakorlatilag el is jutottunk a lényeghez. Ha bárkinek kétsége lett volna azzal kapcsolatban, mi a célja Magyarország és Lengyelország visszatérő vegzálásának a jogállamiság kritériumainak állítólagos megsértése miatt, most az is megvilágosodhatott. Az összes eljárás, jelentés, vita és javaslat egy szóban foglalható össze: zsarolás! Ha az illegális bevándorlás és a dél-európai országok pénzügyi megsegítésének kérdéseiben nem úgy táncolunk, mint ahogy a sorosista baloldal fütyül, elveszik a pénzünket. Ez tiszta képlet, minden más csak maszatolás.
Komolyan gondolja azt valaki, hogy a magyar bírói függetlenség mibenléte lázba hozza a brüsszeli hiénákat? Ha egy jottányit is érdekelné őket, akkor nem csupán egy tucatnyi Soros által pénzelt álcivil szervezet véleményére alapoznák kritikájukat. Megvizsgálták volna például azt is, miért borzolja a magyar társadalom idegrendszerét szinte minden jelentős érdeklődésre számot tartó ügyben olyan ítélet, ami fényévekre áll a többség igazságérzetétől. Megkérdezhettek volna olyan szervezetet is, amelyik évtizedes baloldali elfogultságot sejt a magyar bíróságokon. Mindez persze nem illene az előre megkomponált képbe.
