Blinkennek sürgős a dolog

Csak tudnánk, milyen is egészen pontosan az a „nyitott médiakörnyezet”! A CNN megfelelő példa lehetne?

Brüsszel, 2021. március 24. Antony Blinken amerikai külügyminszter sajtótájékoztatót tart a NATO-tagországok külügyminisztereinek tanácskozása után Brüsszelben 2021. március 24-én. MTI/EPA/Olivier Hoslet Fotó: Olivier Hoslet

Egy szóval annyi sürgős dolgunk van, hogy már irigyelni sincs időnk Regős Bendegúzt, aki annak idején oly bölcsen kifejtette: „Nem vót énnekem semmi sürgős dógom az életembe, mégis annyit futkároztam, hogy ne tovább.”

És sajnos arra sincs nagyon időnk, hogy válaszoljunk az amerikai külügyminiszter úrnak, aki – sok más elődjéhez hasonlóan – ismét helytartónak képzeli magát, aki leüzen a gyarmatokra, mit hogyan kell csinálni.

Szóval kellene ide egy olyan „szabad és független” sajtó, igaz, Blinken úr, mert ahogy a minap oly bölcsen kifejtette, „a demokrácia szövetét a független hangok és független vélemények sokfélesége adja. Határozottan sürgetnénk a magyar kormányt, hogy biztosítson nyitott médiakörnyezetet.”

Megértettük. Most már csak azt szeretnénk tudni, milyen is egészen pontosan az a „nyitott médiakörnyezet”! Kérdezzük, a CNN megfelelő példa lehetne számunkra itt, Ázsia félvad pusztaságain?

Mert ha igen, akkor hadd idézzem ide külügyminiszter úrnak a Tűzfalcsoport megállapításait – mindezt persze jól tudjuk mi idehaza: „A CNN egyik vezetője nyíltan beszélt a cég belső titkairól, annak baloldali elköteleződéséről, a jobboldali politikus lejáratásának módjáról. Többek között elárulta, hogy a BLM-mozgalom narratíváját támogatják központi utasításra, igyekeznek sportosnak, rátermettnek mutatni Joe Biden amerikai elnököt, a tévénél már készülnek a koronavírust követő eseményekre, az egyik valószínűleg a globális felmelegedés lesz, mert »kell a félelemkeltő tartalom«. De beszél a manipuláció művészetéről is a CNN vezetője, elárulja, hogy miként próbálják befolyásolni a közvéleményt.”

Természetesen a legaljasabb állítása az volt, amikor nyíltan elmondja, hogy gyakorlatilag a CNN-nek köszönhető, hogy Donald Trump republikánus exelnök elvesztette a 2020-as választásokat.

A baloldali véleményterrorra nem is találhatnánk jobb példát, ugyanis amikor közzétették a CNN-ről készült kényes felvételeket, a közösségi oldalak (Twitter és Facebook) letiltották azokat az újságírókat, akik lebuktatták a baloldali hírcsatornát.

A baloldali csatornáról egyébként már tavaly is kikerült egy hangfelvétel, amelyen jól hallható, hogy az elnökválasztás utolsó momentumaiban a vezetőség arról győzködi a szerkesztőséget, hogy a koronavírusból felépült Trump állapotát tüntessék fel rossz színben. Egy másik felvételen pedig az hallható, amint a CNN elnöke, Jeff Zucker azt kéri, hogy Biden fiának korrupciógyanús ügyeit hallgassák el.

Értjük mi ezt, és ismerjük is! Az egy lépcsőn háromszor műfogsorra eső Biden mint „sportos” úr… Annak idején az amúgy konzolokra szerelt Brezsnyev elvtárs is ilyen sportos alak volt. De azért a „nyitott médiakörnyezet” csúcsteljesítménye nem ez, hanem idősb és ifjabb Biden ukrajnai üzelmeinek elhallgatása, sőt Trump nyakába varrása volt. Lapunkban írtuk meg éppen a minap, sokadszor: „Hunter Biden neve a tavalyi amerikai elnökválasztási kampány fináléjában került a nemzetközi médiaérdeklődés fókuszába, miután a New York Post konzervatív napilap nyilvánosságra hozta azokat az állítólag az amerikai elnök fiának a laptopjáról származó dokumentumokat, amelyek újabb bizonyítékul szolgáltak az ukrajnai korrupciós ügyeivel kapcsolatban. A lap által közölt e-mailekből kiderült, hogy Hunter Biden már egy évvel korábban bemutatta az akkor Barack Obama alelnökeként dolgozó apját a Burisma ukrán energetikai cég legfőbb vezetőjének, aki – pozíciójával visszaélve – nyomást gyakorolt az ukrán kormányzati tisztségviselőkre, hogy rúgják ki a Burisma esetleges korrupciós ügyeit vizsgáló főügyészt.

Az ügyből további botrány gyűrűzött, a Facebook és a Twitter – a fősodrú balliberális médiával karöltve – ugyanis mindent megtett annak érdekében, hogy megakadályozzák a New York Post által közzétett dokumentumok közösségi médiában való megjelenését, illetve terjedését.”

Csak hogy világos legyen: Biden papa – Obama alelnökeként – beültette a legnagyobb ukrán energetikai cég igazgatótanácsába a saját fiát, aztán az Egyesült Államok alelnökeként nyomást gyakorolt az ukrán kormányra, hogy rúgják ki a legfőbb ügyészt, amiért az annak az energetikai cégnek a korrupciós ügyeit vizsgálja, amelynek igazgatótanácsában a saját fia ül.

A legfőbb ügyészt kirúgták.

Aztán vizsgálóbizottságot alakítottak, amely azt vizsgálta, miképpen gyakorolt Trump nyomást az ukránokra. Közben a CNN és mindenki más azzal volt elfoglalva, nehogy a két Biden ukrajnai ügyei elterjedjenek a nyilvánosságban.

Eddig olyan, mint egy közepes szappanopera, igaz? Pedig a java most jön:

„Az álhírekről fog egyetemistáknak előadást tartani tíz héten keresztül a tavaly korrupciós botrányba keveredett Hunter Biden, Joe Biden amerikai elnök fia a New Orleans-i Tulane Egyetem vendégoktatójaként.”

Egyszerűen imádom a maguk „nyitott médiakörnyezetét”, külügyminiszter úr!

És annyira meg vagyok hatva, hogy ezt sürgeti minálunk is. De valamit azért tudnia kell: mi fordítva vagyunk bekötve. Elmagyarázom, mindjárt megérti: annak idején mifelénk a legnagyobb bűn a „szovjetellenesség” volt. Aki „szovjetellenes” volt vagy annak bélyegezték, az bizony megnézhette magát. Állásvesztés, kirekesztés, legrosszabb esetben börtön.

Na, mi például akkor voltunk szovjetellenesek és akkor tartottuk példaképünknek az Egyesült Államokat, amit a szovjetbarátok „imperialista-kapitalista-gyarmatosító” hatalomnak hívtak, ahol „verik a négereket”.

Mára megfordult a helyzet. Az akkori szovjetbarátok és szánalmas ivadékaik, utódaik ma a legnagyobb Amerika-barátok és a leghangosabban utálják Oroszországot. Ma az Amerika- (és Brüsszel-) ellenesség a főbenjáró bűn, és aki csak néma vagy lelkesedni rest az oroszutálatban, az rághatja szégyenében ökleit.

És mit tesz Isten, ma elkezdtük magukat utálni, és lassan kezdjük megszeretni az oroszokat. Most mondja meg, külügyminiszter úr, mik nem vannak!

Persze, ennek is megvan az oka. Ugyanis most maguk viselkednek úgy, mint annak idején a szovjetek, és pont ugyanúgy beszélnek önmaguk csodálatos és páratlan nagyszerűségéről, igazságosságáról, felsőbbrendűségéről, demokráciájáról és „nyitott médiakörnyezetéről”, mint annak idején Brezsnyev elvtársék. Idehaza pedig van egy soha nem változó politikai massza, amelyik mindig pontosan tudja, kit kell utálni és kit kell imádni. Ők soha nem tévednek, külügyminiszter úr, álmukból felkeltve is megtalálják a megfelelő alfelet. Maguk pedig éppen ezért kedvelik ezt a masszát, és hamarosan ideküldik majd a megfelelő zsoldosaikat Nulanddal az élen, hogy ezt a masszát támogassák a választási kampányban.

Ehhez értenek maguk, külügyminiszter úr. A „demokráciaexporthoz”. Megannyi világsiker övezi e téren véghezvitt diadalútjukat: Afganisztán, Irak, a csodálatos arab tavasz, no és persze Ukrajna meg a Majdan „forradalma”, amelyre az önök bevallása szerint is dollármilliárdokat költöttek, csak azt nem lehetett tudni egészen pontosan, hogy a tér egyik és másik oldalán minek is öltöztek be éppen a CIA-ügynökök, hogy lövöldözzenek kicsit a tömegre. Maguk lettek a fordított Midász király: az arany is sza…rrá válik, ha hozzáérnek.

S hogy el ne felejtsük, ejtsünk arról is néhány szót, miért is kötelező most olyan nagyon utálni az oroszokat! Azért, mert maguknál találtak egy csomó palagázt. Jó gáz az, csak nagyon drága kitermelni. Eszeveszett adósságokat halmoztak fel az ezzel foglalkozó amerikai cégek, vagyis a palagázt el kell adni, drágán, bárhogyan. Az oroszoknak meg van olcsó gázuk, csak úgy jön, Európa meg azt veszi, a németek külön kis csővezetéket is építenek maguknak ehhez a gázhoz. Hát ez így nem lesz jó! Mi lesz akkor a drága amerikai palagázzal, amit hatalmas tankerekben kell átpöfögtetni az óceánon az Európában létesítendő terminálokhoz, óránként százezer liter gázolajat elégetve, de semmi baj, mert közben majd Biden fogadja Greta Thunberget, a CNN pedig könnyes riportban számol be a környezetvédelem terén tett erőfeszítésekről.

Na, hát ezért kell nekünk most olyan nagyon utálni az oroszokat. Mert egy eurázsiai együttműködés egyszerűen zárójelbe tenné a maguk omladozó, ostoba, elhülyült és elpuhult birodalmát, amelyben rasszista szappanadagolókról vitatkoznak az egyetemeken, ahol BLM-aktivisták fosztogatnak egy köztörvényes bűnöző emlékére. (Apropó! A Navalnij nevű hadházyt önök képezték ki vagy a németek? Esetleg együtt?)

Mindenesetre, külügyminiszter úr, jó, ha tudja, ismerjük, sőt kiismertük magukat is. Tudjuk például, hogy maguknak mindig lesz titkosszolgálati kapacitása és „nyitott médiakörnyezete” arra, hogy a nem eléggé oroszellenes és nem eléggé liberális alakokat ellehetetlenítsék, elhallgattassák, ha kell, börtönbe juttassák. Mindig lesz megfelelő „korrupciós ügy”, „szexuális zaklatás”, „házasságtörés”, amit majd maguk „lelepleznek” – de hogy járt-e Clinton Jeffrey Epstein szigetén, azt nem fogjuk megtudni soha. Sőt amikor Monica Lewinsky furulyázott Clintonnak az Ovális irodában, és Clinton letagadta, akkor a maguk legfelsőbb bírósága határozatot hozott, miszerint az orális szex nem minősül szexnek és nem minősül házasságtörésnek.

Jó magukkal, Blinken úr… De azért jegyezze meg egy életre tanult kollégám örök érvényű igazságát: a világot mindig tökéletlen konzervatívok fogják felépíteni és mindig tökéletes liberálisok fogják szétb…szni.

Végezetül pedig engedjen meg egy helyreigazítást. Szokás nálunk emlegetni, hogy ön „magyar gyökerekkel” rendelkezik. Ezt szeretném pontosítani: ön, külügyminiszter úr, magyar GYÖKÉRTELENSÉGGEL is rendelkezik, éppúgy, mint amerikai gyökértelenséggel.

Éppen ezért van a maguk világa pusztulásra ítélve. Sajnálom. S ha már az elején emlegettük Regős Bendegúzt, fejezzük is be ővele: „Én mindig is jó szándékú gyerek voltam, csak mire a szándékom végére értem, rossz lett.”

Ha jóindulatú vagyok, ezt gondolom magáról. Egyre ritkábban.

(Borítókép: Antony Blinken amerikai külügyminiszter; Fotó: MTI/EPA/Olivier Hoslet)