A válságmenedzser

A hazai közélet egyetlen ütésálló és sikeres válságmenedzsert ismer. Orbán Viktornak hívják.

Gyurcsányista restauráció vagy negyedszeres jobboldali felhatalmazás? Államcsőd vagy biztos jövő? Adóemelés vagy adócsökkentés? Leépülés, megszorítócsomagok vagy stabil növekedés és erős középosztály? – lassan ideje feltenni a kérdéseket, különösen annak a beszédnek a fényében, amelyet a miniszterelnök a Fidesz debreceni frakcióülésén mondott el.

Válságos időkben nagyon nem mindegy, ki áll a kormányrúd végén, márpedig a veszélyek korát éljük, hangzott el. Három közülük pedig kiemelten kockázatos. Kettő már sújtotta az országot, a harmadikat visszavertük – egyelőre. Tehát: népvándorlás, járványok és Gyurcsány. Van valami tragikus egybecsengés e három kimondott szó között, ám szerencsére nincs közük egymáshoz. És nekünk, magyaroknak addig jó, ameddig soha nem is lesz.

Ne feledjük, 2010-től, a fülkeforradalom évétől kezdve a Magyarországot sújtó válságok sorát a most restaurációra készülő baloldal indította el; eléggé el nem ítélhető módon a Fidesz nyakába varrta az elképesztően magas összegű, mintegy húszmilliárd eurós nemzetközi kölcsönt és a pusztító devizahitel-válságot, ezzel százezreket szolgáltatva ki a banki árfolyam-ingadozások kénye-kedvének. Aztán a válságok sora folytatódott az ajkai vörösiszap-katasztrófával, a belvízzel, az árvízzel, aztán pedig a koronavírus-járvánnyal, amely eleve négy krízist „termelt ki” magából; gazdaságit, egészségügyit, szociálist, végül pedig a vakcinabeszerzés egész uniót átható válságát.

Ehhez képest tény, hogy a kormányzat (roppant erőforrásokat mozgósítva) már újraindíthatja a gazdaságot és megnyithatja a zárva tartott országot. Tény továbbá, hogy a magyar kormány elsőként látta át az oltóanyag-beszerzés problematikáját, és a lefagyott képernyőt mutató Brüsszellel szemben cselekvőképességet tanúsított. Négy tényező sikeres együttállása kellett ehhez: keleti kapcsolatok, válságállóság, politikai stabilitás és kormányzásképesség.

Az ellenzéket onnan lehet felismerni, hogy egyik sincs nekik.

A jövőt senki se látja, de azt már igen, hogy nagyjából mire számíthatunk az ellenzéki bábszínházat működtető Gyurcsány házaspártól. Amit pénzügyi zsenijeik közbeiktatásával körvonalaznak, azok – nagyon meg vagyunk lepve – nagyarányú adóemelések, új adók és lakossági megszorítások. Kezd láthatóvá válni a baloldal hagyományos középosztály-ellenessége is, az ideológiai megszállottság ugyanis a gyakorlatban a családtámogatási rendszer teljes szétverését eredményezné. A szélsőbaloldali szektapárt, a DK mindezt megfejeli egy ízig-vérig ötvenes évekbeli egyházüldözéssel, a gyóntatópapok elleni gyűlöletpolitikával.

Mondani nem merik, de készülnek rá, hogy a déli határzárat eltüntessék a Szerbiában veszteglő migránskaravánok útjából. 2015 nyara óta köztudott, hogy a nyugat-európai baloldal Németország vezető szerepével a tömeges bevándorlásra, a milliós nagyságrendű migráns­invázióra esküszik. Kizárt dolog, hogy nem kívánt győzelme esetén a Gyurcsány-lista képes lenne kitérni a brüsszeli és az amerikai nyomásgyakorlás elől. Persze eszük ágában sincs, hiszen Gyurcsányék egyedül a magyarok, a magyar emberek elemi érdekei és szándékai elől képesek sikerrel kitérni, erről szólnak zsinórban elbukott választásaik is.

Gondoljunk bele: ha a fenti válságok bármelyike baloldali kormányzás alatt teríti le az országot, akkor most mi lenne? Legsötétebb balsejtelmeink igazolódtak volna be már régen. Maradjunk tehát annyiban, hogy a hazai közélet egyetlen ütésálló és sikeres válságmenedzsert ismer. Orbán Viktornak hívják.

A borítókép forrása: Orbán Viktor Facebook-oldala