idezojelek

Nem engedünk az ötvenhatból!

Hatvanöt év telt el, de a forradalom igazából még mindig nem fejeződött be. A régiek egy része talán eltakarodott, de jöttek helyettük jól kiképzett ifjabb titánok.

Pilhál György avatarja
Pilhál György
Cikk kép: undefined

Írhatta volna Petőfi 1956 őszén is a lánglelkű sorokat – „Rabok tovább nem leszünk!” –, hisz március 15-ét és október 23-át csak naptári évek választják el egymástól. Édestestvérek.

1956. október 23-án is eljött az idő. Keserves esztendők ébresztették rá a nemzetet, mi is az a kommunizmus. Kevés magyar ember akadt, aki ne szenvedte volna meg a vörös ámokfutást. Olyan világot éltünk, amelyben cipelhetetlen béklyót kapott az igaz szó, a bátor gondolat. Bárkiért bármikor jöhetett a nagy fekete autó, hatelemis vérbírók döntöttek élet és halál felett. Szovjet megszállással és kékcédulás választással kerültek hatalomra a kommunisták. Fegyverrel és az ármány erejével. Idegen szuronyok garantálták Rákosi Mátyás országlását.

Ám a vadkelet vezérei azzal nem számoltak (vagy ha számoltak, rosszul kalkuláltak), hogy a magyarság mindenkor nehezen viselte a láncot – pedig elég lett volna csak belepillantaniuk a nemzet zivataros múltjába, fellapozni a történelemkönyveket, szabadsághistóriáinkat, világosan kiolvasható belőlük, hogy nekünk fényesebb a láncnál a kard.

A szellem kibújt a palackból, visszatuszkolni már nem lehetett.

A hatalom gátlástalansága kovásszá gyúrta a nemzetet.

A nagy nap legemlékezetesebb pillanatait betéve tudjuk: zászlóbontás a Bem-szobornál, egymásba karoló, önfeledt felvonulók a Margit hídon, nagygyűlések szerte az országban, Nagy Imre-beszéd a Parlamentnél. Aztán az első fegyverropogás a rádiónál, orosz tankok, ÁVH, ledöntött Sztálin-szobor. Órák alatt elképzelhetetlen energiák szabadultak fel – mi mindenre képes a közös akarat! (Rákosi? Ő ekkor már nincs Magyarországon, ugyan… Neki már ötvenhat nyarán „megrendült az egészségi állapota”, így aztán „gyógykezelésre” a Szovjetunióba távozott. Abba az országba, amely még 1941 tavaszán váltotta ki az életfogytiglanra ítélt politikai bűnözőt a szegedi Csillagból. Cserében Moszkvába hurcolt 1848-as honvédzászlókat kaptunk vissza. Éppen ötvenhatot.)

Tizenkét napig tartott a mámoros szabadság. A „hivatalos” nagyvilág, a művelt Európa eközben furcsán, tágra nyílt szemmel nézett ránk: milyen érdekesek ezek a dacos magyarok. (Igaz, amikor ránk tört az orosz invázió, egyvégtében buzdítottak: tartsunk ki, hamarosan jönnek az ENSZ-csapatok, az amerikaiak – persze nem jöttek, magunkra hagytak. Csak a pesti srácok álltak a tankok elé.)

A levert forradalomból hamar „ellenforradalom” lett, később „sajnálatos októberi eseményeknek” nevezték, mígnem három évtizedre rá – egy merész fordulattal – népfelkelésnek. Ma újra forradalom.

A felemás rendszerváltást zavaros, elmaszatolt évek követték, közben a gyakorlott átöltözők jelszóleleménnyel álltak elő: „1956 mindnyájunké!” Szinte ordít belőle a hazugság. Hogyan is lenne mindnyájunké az a forradalom, amelyben az egyik magyar a barikádon védte a hazát, miközben a másik maga hívta ránk az idegen agresszort? Amikor az egyik a bitót is vállalta a nemzetért, a másik alig várta, hogy pufajkát ölthessen.

Október 23-a „szocialista értékeléséről” Pongrátz Gergely, a Corvin köz hajdani parancsnoka így vélekedett: „Hogy Nagy Imre lett volna »a forradalom miniszterelnöke«? Ugyan! Mindössze miniszterelnök volt a forradalom idején. A kettő nem ugyanaz. A forradalom kitörésekor éppen ő volt kéznél, ő volt a »jó kommunista«.” Elgondolkodtató az is, amit az ifjú Orbán Viktor mondott 1989-ben a Hősök terén, az újratemetés szónoki pulpitusán: „Azt sem értjük, hogy azok a párt- és állami vezetők, akik elrendelték, hogy bennünket a forradalmat meghamisító tankönyvekből oktassanak, ma szinte tülekednek, hogy – mintegy szerencsehozó talizmánként – megérinthessék ezeket a koporsókat.”

Kicsit előreszaladtam.

Miközben a napi történelem zavaros sodrásán merengtünk, a puccsal hatalomra került Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a forradalom félszázados évfordulóján – tizenöt éve – rendőreivel véresre verette a nagy napra emlékezőket. Magyar a magyart. Pontosabban: „magyar” a magyart. Tamási Lajos ötvenhatos verse újra megelevenedett: „El ne felejtse, aki él, / hogy úgy született a szabadság, / hogy pesti utcán hullt a vér.” Üzenet volt ez a javából: ők nem akarják átállítani az órákat. Pedig emlékszünk, hogy Gyurcsány pártja, az 1990-es választásokra „megtisztult” MSZP mekkora igyekezettel, „Nagy Imre-örökösként” vetette bele magát a „megújult” közéletbe. (Napi hír: a Gyurcsány-csapat a mostani évfordulóra is szervezkedik. A békemenetet záró Orbán-beszéd után – az Andrássy út túlsó végén – maga Gyurcsányné, Apró Antal unokája fog szónokolni. Vajon miről?)

Hatvanöt év telt el, de a forradalom igazából még mindig nem fejeződött be. Sok az elvarratlan szál. A régiek egy része talán eltakarodott, de jöttek helyettük jól kiképzett ifjabb titánok. Újra és újra jönnek. Fegyveres megszállók helyett most idegen zsoldban álló liberálisok akarják a vesztünket. Egy szabadságnemzet mindig „útban van”. Érteni vélem József Attila sorait: „dünnyögj egy új mesét, fasiszta kommunizmusét”.

Vajon mit szólna ma Petőfi, ha most végignézne az elszaladt, gyomlálatlan emberöltőkön? Hogy elzúgott forradalmaink sem tanítottak meg minket arra, ne torpanjunk meg a szelíd nyesésnél… Igaz, versében már figyelmeztetett: „Kaszálhatod a fűt világvégeig, / Holnap kinő az, ha ma lenyesik. / Tördelheted le a fa lombjait, / Idő jártával ujra kivirít.”

Ébresztő, Magyarország!

Borítókép: Kurucz Árpád

VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right
Deák Dániel avatarja
Deák Dániel

Magyar Péter varázstalanítja magát

Pilhál Tamás avatarja
Pilhál Tamás

Szeretetország eljő érted!

Szentesi Zöldi László avatarja
Szentesi Zöldi László

Lenin is globalista volt

Gajdics Ottó avatarja
Gajdics Ottó

A nemzeti kormány felelősségéről

A szerző további cikkei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.