Azt mondja az önmagát keresztény jobboldalinak hazudó Márki-Zay, hogy Jézus is baloldali volt. Én ezt a marhaságot még az elvtársaktól hallottam először a rendszerváltozás előtt, a foximaxinak csúfolt marxista–leninista iskolában tanították nekik. A különbség csupán annyi köztük és a moslékkoalíció miniszterelnök-jelöltje között, hogy a szocialisták büszkén hirdették baloldaliságukat. Nem tudták, hogy az a kommunizmus gyermekbetegsége…
Tudja a fene persze, mikor hiteltelenebb Hódmezővásárhely elvágyódó polgármestere: ha baloldaliként viselkedik vagy ha jobboldaliságot imitál. Hiszen tudjuk jól, Magyarországon régen nincs igazi baloldal, a szociáldemokráciát ugyanúgy felszámolták a kommunisták, mint a kereszténydemokráciát, csak az előbbit nem sikerült újraéleszteni a rendszerváltáskor. Vörös- és zöldbárók, spontán privatizáción és E-hiteleken hizlalt posztkommunista milliárdosok sajátították ki a magyar politikai játéktér baloldalát. Itt focizik most a tengerentúlról átdobott politikai deszantos, a multinacionális cégek élén kiképzett házaló ügynök, aki meg kívánja szüntetni a gyűlöletet ebben a „fasiszta pártállamban, amit a korrupt és tolvaj Orbán épít”, és ennek érdekében még a tettlegességig fajuló gyűlölködéstől sem riad vissza.
Ámokfutásához a száz leggazdagabb magyar listájáról válogat finanszírozót. Olyanoktól tarhál, mint Bige László kartellező bajnok, aki ellen több eljárás folyik vagy Bojár Gábor, aki vállalkozóként már 1990 előtt előnyt kovácsolhatott abból, ami a többségnek hátrány volt a vasfüggöny keleti oldalán. És akkor még igazi gazdájáról, a kádkőszikláról, a mesés vagyonát Apró-segítséggel szerző Gyurcsányról nem is beszéltünk. Annyit adnak a jó milliárdosok, amennyit csak akar kampányára a láncait letépő handlé. Ha nem a bőrünkre menne, még jól is szórakoznánk a politikai kacaton, amit úgy próbál ránk sózni, hogy napi rendszerességgel lyukat beszél azok hasába, akik mazochista módon meghallgatják őt.
Ám hamar lehervad a mosoly arcunkról, ha belegondolunk ennek az embernek a többórás ömlengéseiből kihüvelyezhető pőre valóságba. Mert mit gondol ez a politikai ószeres rólunk, amikor a benzin árának emelkedésére az a válasza, hogy vegyünk kisebb autót, a rezsicsökkentést pedig azzal intézi el, hogy használjunk kevesebb gázt, áramot és vizet? Az unió elmebaj határát súroló intézkedései miatt elszálló élelmiszerárakra nyilván az lesz a megoldása, hogy zabáljunk kevesebbet, ha drágálljuk a cipőnket, járjunk mezítláb, s ha nehezen tudjuk kifizetni a gyógyszert a patikában, akkor búcsúzzunk el szeretteinktől, lehetőleg szóban, mert úgy ingyen van.
Ha Márki-Zay megítélésekor csak ezekre a megnyilvánulásokra figyelünk, nem tűnik baloldalinak. Hiányzik belőle minden empátia, képtelen beleélni magát a mások sorsába, nyomokban sem tűnik fel reakcióiban semmiféle szolidaritás azokkal, akikről egyébként üres politikai fejtegetéseit világgá kürtöli. De ettől nem lesz jobboldali sem. Igazi demagóg, aki a politikai gondolat hiányát bőbeszédűséggel próbálja pótolni. Épp olyan, mint milliárdos haverjai, akik megalapították a 99 Mozgalmat az egy százalék elit, vagyis saját maguk ellen, mert annyira hülyének néznek bennünket, hogy azt gondolják, nem látunk át ezen.
Egy másodpercig se gondoljuk, hogy egy energetikai cég egykori lobbistáját érdekli a mi rezsiköltségünk. El ne higgyük, hogy a globalista multiknál szocializálódott világcsavargót megérinti a haza sorsa, a nemzeti önrendelkezés. Ő azokkal van, akik kezelni akarják az illegális migrációt, nem megállítani. Márki-Zay Péter egy Gyurcsány-klón. Minél többet beszél, ez annál nyilvánvalóbb.
Borítókép: Márki-Zay Péter (Fotó: Ripost / Máté Krisztián)
