Azt mondja az önmagát keresztény jobboldalinak hazudó Márki-Zay, hogy Jézus is baloldali volt. Én ezt a marhaságot még az elvtársaktól hallottam először a rendszerváltozás előtt, a foximaxinak csúfolt marxista–leninista iskolában tanították nekik. A különbség csupán annyi köztük és a moslékkoalíció miniszterelnök-jelöltje között, hogy a szocialisták büszkén hirdették baloldaliságukat. Nem tudták, hogy az a kommunizmus gyermekbetegsége…
Tudja a fene persze, mikor hiteltelenebb Hódmezővásárhely elvágyódó polgármestere: ha baloldaliként viselkedik vagy ha jobboldaliságot imitál. Hiszen tudjuk jól, Magyarországon régen nincs igazi baloldal, a szociáldemokráciát ugyanúgy felszámolták a kommunisták, mint a kereszténydemokráciát, csak az előbbit nem sikerült újraéleszteni a rendszerváltáskor. Vörös- és zöldbárók, spontán privatizáción és E-hiteleken hizlalt posztkommunista milliárdosok sajátították ki a magyar politikai játéktér baloldalát. Itt focizik most a tengerentúlról átdobott politikai deszantos, a multinacionális cégek élén kiképzett házaló ügynök, aki meg kívánja szüntetni a gyűlöletet ebben a „fasiszta pártállamban, amit a korrupt és tolvaj Orbán épít”, és ennek érdekében még a tettlegességig fajuló gyűlölködéstől sem riad vissza.
Ámokfutásához a száz leggazdagabb magyar listájáról válogat finanszírozót. Olyanoktól tarhál, mint Bige László kartellező bajnok, aki ellen több eljárás folyik vagy Bojár Gábor, aki vállalkozóként már 1990 előtt előnyt kovácsolhatott abból, ami a többségnek hátrány volt a vasfüggöny keleti oldalán. És akkor még igazi gazdájáról, a kádkőszikláról, a mesés vagyonát Apró-segítséggel szerző Gyurcsányról nem is beszéltünk. Annyit adnak a jó milliárdosok, amennyit csak akar kampányára a láncait letépő handlé. Ha nem a bőrünkre menne, még jól is szórakoznánk a politikai kacaton, amit úgy próbál ránk sózni, hogy napi rendszerességgel lyukat beszél azok hasába, akik mazochista módon meghallgatják őt.
Ám hamar lehervad a mosoly arcunkról, ha belegondolunk ennek az embernek a többórás ömlengéseiből kihüvelyezhető pőre valóságba. Mert mit gondol ez a politikai ószeres rólunk, amikor a benzin árának emelkedésére az a válasza, hogy vegyünk kisebb autót, a rezsicsökkentést pedig azzal intézi el, hogy használjunk kevesebb gázt, áramot és vizet? Az unió elmebaj határát súroló intézkedései miatt elszálló élelmiszerárakra nyilván az lesz a megoldása, hogy zabáljunk kevesebbet, ha drágálljuk a cipőnket, járjunk mezítláb, s ha nehezen tudjuk kifizetni a gyógyszert a patikában, akkor búcsúzzunk el szeretteinktől, lehetőleg szóban, mert úgy ingyen van.
