Látszólag protokolláris az a levél, amelyet Orbán Viktor miniszterelnök küldött a Fidesz támogatóinak, de csak első megközelítésre az. A kormányfő ugyanis nem szokványos helyzetben kérte mindazok támogatását, akik szerint nagy a tétje a közelgő országgyűlési választásnak, és nem kevesebbről van szó, mint hogy visszafordulunk a kudarcokkal kikövezett Gyurcsány-korszakba, avagy továbbra is előremegyünk egy olyan jövő felé, amelyhez a kulcsot a kezünkben tartjuk, és csak rajunk múlik, hogy a sok munka, erőfeszítés meghozza a gyümölcseit. Ahol – hogy Petőfit sorait idézzük – „majd a bőség kosarából mindenki egyaránt vehet, ha majd a jog asztalánál mind egyaránt foglal helyet”. Azt hinnénk, nem is lehet kérdés, hogy az emberek mit választanak, ám a helyzet az, hogy semmi oka a nemzetnek az elbizakodottságra. Olyan erők gyűlnek a hazánk fejlődését, előrejutását ellenző oldalon, amelyeket hatalmas hiba volna alábecsülni, bármennyire is ordítóan alkalmatlan benyomást keltenek jelöltjeik, egymást is lekönyöklő aspiránsaik. A miniszterelnök hangsúlyozza, hogy a koronavírus-járvánnyal együtt a világ megváltozott, s egy olyan veszélyekkel teli korba léptünk, ahol egyszerre kell megküzdenünk a pandémiával, az egyre erősödő illegális bevándorlással s a Soros-birodalom egyre agresszívabb beavatkozási kísérleteivel.
Bizony megváltozott a világ, mert túl sok hitele van a rossznak, a silánynak, a hátramozdító tendenciáknak. Valahogy el akarják fogadtatni a globalista háttérhatalmak az emberekkel, hogy a rosszat, a nemzet és állam meggyöngítését kívánatosnak, elérendőnek, kimondottan trendinek tartsák, és azt válasszák, ne a fejlődést, az innovációt, a gyarapodást. És ha nem vigyázunk, a végén még sikeres lehet ez a nagy átverési manőver a módosított tudatú, átvert emberek segédletével. Petőfi azt is írta A XIX. század költőiben: „Vannak hamis próféták, akik / Azt hirdetik nagy gonoszan, / Hogy már megállhatunk, mert itten / Az ígéretnek földe van.” A mi hazugságokkal kereskedő álprófétáink azonban még ezeknél is veszélyesebbek: azt hirdetik, hogy a hátramenet, a rükverc az igazi, az előrejutás pedig maga az elkerülendő, gyűlölendő tévút.
Orbán Viktor azt is írja: a küzdelemhez nemcsak szív, nemcsak ész, de erő is kell. S a mi erőnk az egységünk. Ehhez az egységhez viszont mindenkinek kell a támogatása, aki hajlandó szembeszállni a balos, hamis, farizeus módon szeretetnek beállított gyűlölködésből összetákolt álmodern világgal. S hogy miként mozgósíthat egy levél? Hisz nyilván lesznek, akik azt mondják tamáskodva: aki eddig támogatta a kormány következetes munkáját az ország szuverenitásának megőrzésére és az építkezésre, az ezután is megteszi ezt, és slussz. Aki meg bedőlt a sok úgymond kormánykritikus szólamnak, fülsiketítő offenzívának, azt meg úgysem lehet eltántorítani a globalista oldal pártolásától, bármennyire is kelekótya és veszélyesen gyűlöletteli vizekre evezzenek. Csakhogy ez nincs így. A levél éppen arra világít rá, hogy a támogatásnak sokkal szélesebb körűnek kell lennie, mint ahogy gondoltuk. Át kell fognia a jóakaratú magyar emberek egész közösségét. Nemcsak az út szélén nem hagyhatunk egyetlen magyart sem, de a támogatói összefogásból sem hagyhatunk ki. Mert a támogatásnak nemcsak anyagi, hanem lelki, szellemi természetűnek is kell lennie, ha azt szeretnénk, hogy ne forduljunk vissza egy olyan korba, amelyben a diktatórikus, külföldről vezérelt hamis próféták határozták meg a rossz irányt.
Igenis lehet hatni mindenkire, akinek Magyarország az első, s nem keveri össze a kormánykritikát a kormány és a nemzet elleni támadással. Aki ezt belátja, az jól fog dönteni a tavaszi választáson.
Borítókép: Október 23-i megemlékezés az Erzsébet téren, Orbán Viktor miniszterelnök ünnepi beszéde (Fotó: MTI/Balogh Zoltán)
