Látszólag protokolláris az a levél, amelyet Orbán Viktor miniszterelnök küldött a Fidesz támogatóinak, de csak első megközelítésre az. A kormányfő ugyanis nem szokványos helyzetben kérte mindazok támogatását, akik szerint nagy a tétje a közelgő országgyűlési választásnak, és nem kevesebbről van szó, mint hogy visszafordulunk a kudarcokkal kikövezett Gyurcsány-korszakba, avagy továbbra is előremegyünk egy olyan jövő felé, amelyhez a kulcsot a kezünkben tartjuk, és csak rajunk múlik, hogy a sok munka, erőfeszítés meghozza a gyümölcseit. Ahol – hogy Petőfit sorait idézzük – „majd a bőség kosarából mindenki egyaránt vehet, ha majd a jog asztalánál mind egyaránt foglal helyet”. Azt hinnénk, nem is lehet kérdés, hogy az emberek mit választanak, ám a helyzet az, hogy semmi oka a nemzetnek az elbizakodottságra. Olyan erők gyűlnek a hazánk fejlődését, előrejutását ellenző oldalon, amelyeket hatalmas hiba volna alábecsülni, bármennyire is ordítóan alkalmatlan benyomást keltenek jelöltjeik, egymást is lekönyöklő aspiránsaik. A miniszterelnök hangsúlyozza, hogy a koronavírus-járvánnyal együtt a világ megváltozott, s egy olyan veszélyekkel teli korba léptünk, ahol egyszerre kell megküzdenünk a pandémiával, az egyre erősödő illegális bevándorlással s a Soros-birodalom egyre agresszívabb beavatkozási kísérleteivel.

Bizony megváltozott a világ, mert túl sok hitele van a rossznak, a silánynak, a hátramozdító tendenciáknak. Valahogy el akarják fogadtatni a globalista háttérhatalmak az emberekkel, hogy a rosszat, a nemzet és állam meggyöngítését kívánatosnak, elérendőnek, kimondottan trendinek tartsák, és azt válasszák, ne a fejlődést, az innovációt, a gyarapodást. És ha nem vigyázunk, a végén még sikeres lehet ez a nagy átverési manőver a módosított tudatú, átvert emberek segédletével. Petőfi azt is írta A XIX. század költőiben: „Vannak hamis próféták, akik / Azt hirdetik nagy gonoszan, / Hogy már megállhatunk, mert itten / Az ígéretnek földe van.” A mi hazugságokkal kereskedő álprófétáink azonban még ezeknél is veszélyesebbek: azt hirdetik, hogy a hátramenet, a rükverc az igazi, az előrejutás pedig maga az elkerülendő, gyűlölendő tévút.