Ez most olyan cikk, amelyben már az elején olvasni lehet a lényeget: a balliberális oldal kizárólag azért akarja megnyerni a 2022-es választást, hogy anyagilag feltankoljon. Az ország sorsa abszolút nem érdekli őket, akár bele is buknának a kormányzásba négy év után. Csak legyen pénz!

Mi utal erre? Ahogy korábban sem, most sincs semmiféle víziójuk a jövőről. „Egészen pontosan tudom, hogy mindaz, amit csinálunk, az nem lesz tökéletes. Hogy egy sor ügyben fogalmam sincsen, hogy melyik a nem a hatodik lépés, még a harmadikat sem tudom” – mondta Gyurcsány Ferenc az őszödi beszédben, amikor, ha zárt körben is, de mert őszinte lenni. Gyurcsány Ferenc legyalulta az országot. Gondviselőként magára hagyta a rábízott „gyermeket”. Lesöpörte a padlást, szétvert mindent, majd felkérte a nemzetközi szervezeteket, hogy csináljanak rendet. Magyarországból így lett akkor gyarmat.

Erőforrás nélkül egy autó sem jut el az A pontból a B pontba. Egy ország fejlődését sem lehet emelkedő pályára állítani, ha mögötte nincs semmi, amire építeni lehetne. Orbán Viktor 2010-ben, a Fidesz elnökeként megígérte: tíz év alatt egymillió új munkahely létrehozását segíti elő az állam. Ez volt az a mondat, amelyet a balliberális politikusok és a hozzájuk hű – természetesen „független” – közgazdászok nevetség tárgyává próbáltak tenni. Ebben az a gyalázatos, hogy ezek az emberek korábban nem szorgalmazták érdemben a foglalkoztatás bővítését. Magas fizetés mellett ment az okoskodás, és még egy kacsintás erejéig sem vették figyelembe a rászorulók kiáltásait.

A balliberális oldalon az elmúlt napokban nem győztek „országértékelni”. Nekik mindjárt „két vezetőjük” is van, ezért Gyurcsány Ferenc és Márki-Zay Péter is meg tudja mondani a tutit. Hát egyik sem tudta. Orbán Viktor gyalázása a fő mondanivalójuk. Ennek a viselkedésnek a hátteréről világosan írnak a pszichológia-tankönyvek.

Az elmúlt tíz év alatt mintegy egymillió fővel nőtt a foglalkoztatottak száma. Ezzel oly mértékben kitágult a pénzügyi mozgástér, amelyre eddig nem volt példa. Ennek köszönhető az uniós összevetésben is megsüvegelendő növekedés, de ide sorolandó az adócsökkentések és a béremelések sora, míg a családi adó-visszatérítés mellett a 13. havi nyugdíj visszahozatala is.

Ne legyen kétsége senkinek, egy esetleges áprilisi kormányváltás után visszatérnénk a múltba. Nem azért, mert a Fidesz politikusai ezt mondják. Márki-Zay Péter és az őt bábként mozgatók hitet tettek a segélyen vegetáló társadalom mellett. Munka nélkül ígérnek pénzt, azaz már a szavak szintjén elkezdték a bérből és fizetésből élőket kisemmizni. Az ő felfogásuk szerint meg kell büntetni azt, aki többet dolgozik és emiatt többet keres.

A balliberális oldal a segélyezésre építene, ami az ő felfogásuk szerint egyet jelent az éhbérrel. „Szavazz ránk, és majd egyszer valamikor biztosan jó lesz neked is!” – egy mondatban így lehet összegezni a gyurcsányi megközelítést. Márki-Zay Péter sem véletlenül értekezett arról, hogy szerinte nincs feltétlenül szükség a minimálbér intézményére. Majd lesz segély hosszú hónapokig, a kormány meg széttárja a karját, aztán majd csak lesz valahogy…

Ha Gyurcsány és „mini Feri” megnyeri a választást, akkor elő lehet venni a zsebkendőt. Azt lobogtatva el lehet búcsúzni az adócsökkentésektől, a rezsicsökkentéstől, a családtámogatástól, az otthonteremtéstől, a határvédelmi kerítéstől és mindentől, amelyet az elmúlt években szinte természetesnek vettünk.

Ne akkor próbáljuk mindazt megbecsülni, amikor elveszik tőlünk! A többség forgatja a történelem kerekét…

Borítókép: Márki-Zay Péter (Fotó: Havran Zoltán)