Foci helyett szivárvány

„Szaladok, hogy átmenjek a szivárvány alatt” – énekelte Kovács Kati valamikor a ködbe vesző hetvenes években, Douglas Murray pedig ezt írja a Háború a Nyugat ellen című könyvében, most: „Csak a három kontinensen elterülő nyugati országokkal közölték folyamatosan, hogy csak akkor lehet őket legitimnek tekinteni – avagy egyáltalán tisztességesnek –, ha gyorsan és alapvető módon megváltoztatják demográfiai összetételüket. 

A 21. század víziója a jelek szerint az, hogy Kína Kína maradhat, és a Távol- és Közel-Kelet különböző országainak megengedik – sőt elvárják –, hogy változatlanok maradjanak, illetve visszatérjenek valamihez, amik egykor talán voltak. 

Ám a nyugatiként azonosított országok esetében az volt az elvárás, hogy váljanak valami mássá, vagy ennek hiányában elveszítik legitimációjukat. […] A női, szexuális kisebbségi és természetesen az eltérő rasszba és etnikumba tartozó kisebbségek jogai kapcsán úgy kerülnek bemutatásra a tények, mintha sohasem lett volna ennél rosszabb a helyzet, miközben a valóságban sosem volt jobb.”

Douglas Murray igazsága sajnos megfellebbezhetetlen. És ebből az igaz­ságból következik mindaz, ami a foci-vb-n zajlik. 

A foci-vb-n most éppen az zajlik, hogy az ázsiai és afrikai csapatok fociznak, a nyugati országok közül számosan pedig megpróbálnak mások lenni, mint amik. Ebben az őrületben pedig természetesen ismét a németek járnak élen – ki más járna, a világ minden őrületében ők jártak mindig az élen. 

A német válogatott mindenkinél erőteljesebben akarja bebizonyítani, hogy ők bizony „jóemberek”, fel- és megvilágosodottak, egyszóval: ők a leghülyébbek. Ennek érdekében aztán mindennel foglalkoznak, csak a focival nem.

Hülye, szívecskés karszalagokat raknak magukra, úgy néznek ki, mint megannyi életre kelt Ken a gendersemleges Barbie-shopban. Aztán – jaj, de huncut fiúk ezek! – a cipőfűzőjük szivárványos, mert a gonosz Katarban nem lehetnek tetőtől talpig szivárványosak. Mindebben természetesen cseppet sem zavarja őket, hogy az AS Romától kezdve a Barcelonán át a Bayern Münchenig mindnek ott virít a mezén a Qatar Airways logó. Már Vespasianus megmondta az örök igazságot: a pénznek nincs szaga. Vagyis ezek a fiúk nemcsak a leghülyébbek, de a legnagyobb farizeusok is.

S miután halált megvető bátorsággal befűzték cipőjükbe a szivárványos cipőfűzőt, felvették a szívecskés karszalagot s még ennél is bátrabban eltették a katari zsozsót, odaállnak egy csapatképre a kamerák elé, és eltakarják a szájukat, ezzel üzenve, hogy ők aztán nem tűrik a szólás­szabadság korlátozását. Ha nem tűrnék, nem lenne rajtuk Qatar Airways logó, sőt nem lennének ott a világbajnokságon. 

Csak hát ahhoz kellene némi valódi kurázsi. Ám mindezek helyett bohóckodnak még egy kicsit, ennek keretében – néhány, hozzájuk hasonló üresfejű, üres lelkű és identitás nélküli csapattal egyetemben – most éppen azzal fenyegetőznek, hogy kilépnek a FIFA-ból.

Na és akkor mi van? Lépjetek ki. Lépjetek ki mindenhonnan, húzzatok magatokra akárhány szivárványt, takarjátok el a szátokat reggeltől estig – csak a Qatar Airways logót le ne vegyétek valahogy, mert akkor tényleg csinálnátok valamit. Valamit, ami nektek is húsba vágó. Ehhez a bohóckodáshoz viszont nincsen szükség semmire. 

Csak arra az ürességre, ami ti vagytok. S ami a lényeg, ami mindebből következik: jöttek a japán fiúk, teljesen szivárványtalanul, és elverték az üreseket, a semmilyeneket, az identitás nélkülieket. Egész életemben a németeknek szurkoltam világversenyeken, lévén a magyaroknak nem volt módom. 

Most szurkoltam először a németek ellen. Az erős, fáradhatatlan, szívós, lelkes japánoknak. Akik még valamilyenek, és akiknek van identitásuk. És ők győztek, hál’ Istennek. A németek meg szaladtak, hogy átmenjenek a szivárvány alatt.

Fotó: Manuel Neuer német kapus (Forrás: Twitter)