Hiszen Infantino elnök is furcsa gondolatmenetet húzott fel arra a vádra, hogy miért kell a világbajnokságot egy jól fejlett, derék vahabita monarchiában rendezni. Azt mondta, hogy az európaiak olyan sok rosszat tettek másokkal háromezer évig, hogy most hallgassanak újabb háromezer évig. 

Arról persze nem szólt a bölcs tisztségviselő, hogy az Európán kívüli birodalmak és civilizációk hajszálpontosan ugyanazzal a kegyetlenséggel pusztították és pusztítják egymást, mint a nyugati gyarmatosítók, de a tények mostanában igazán nem számítanak. Infantinóék tehát a liberális futballszövetségek pártján állnának, mert ugyanabból a közegből szakadtak ki, csakhogy akad itt valami apróság, ami miatt nem lehet teljes az egyetértés.

Ez pedig korunk Szent Grálja, a pénz. Ami miatt ezek az emberek önként és dalolva engedik a viccvilágbajnokságot télen, sör nélkül és műszurkolókkal, miközben szó szerint az anyjukat is eladnák, ha még két eurót nyerhetnek a vásáron. Ami a futball éthoszából megmaradt, arról már fogalmuk sincsen. Őket nem érdekli Maradona, Pelé és Puskás, mindent, amit megőriztek belőlük, beleforgatják Ördög pajtás kedvenc mammonjába.

Ezzel párhuzamosan mindenki odahordja a saját problémáit a világ színe elé, a nyugat-európaiak a meleglobbi parancsára ugranak, az irániak nem éneklik el himnuszukat, mert otthon verekednek az emberek, de nyugalom, lesz itt még törzsi átok, rakétakísérlet, halálozási évforduló meg Kisvakond kalandjai, bármi, ami érdekesnek tűnhet a fogyasztók számára és tovább hülyíti őket. Minden lesz, minden jöhet, legyen vásárfia a legnépszerűbb sport, árusítsuk ki, tegyük nevetségessé, romboljuk le a morális bázisát.

Ebben a reménytelen helyzetben lassan döcög a világbajnokság. Láttuk Katart, ők talán képesek lennének éles meccset játszani a Baks Baráti SE-vel, talán nem, de a lényeg, hogy remek csapat volnának a megye kettőben. Végigaludtunk néhány más nagy ívű mérkőzést a politikailag előírt módon kialakított stadionokban, amelyeket néhány méterre egymástól építettek, persze nyugat-európai cégek, hohó, ehhez semmi köze a FIFA-nak, pusztán ők kapták a megbízást, van ilyen, nyilván véletlen. 

A világbajnokság után ezeket a stadionokat majd szépen elbontják, Katar visszakapja csodás közterületeit, az építőanyagot pedig újra eladják, mert az üzlet úgy a legjobb, ha kétszer ütik nyélbe. 

Továbbá láttuk és átéreztük, milyen frankó lehet sportolónak, sportvezetőnek, szurkolónak lenni ebben a közegben, ahol csak ugatják a futballt, és az egész világbajnokságra szükséges presztízsberuházásként tekintenek.

Mármost az embernek, ha magyar és látott valódi futballt életében, a végére csak annyi maradt, hogy elárulja szimpátiáját. A fentiek értelmében érthető, hogy szivárványos bohócoknak, angoloknak, németeknek, hollandoknak és a többi paródia-mesterlövésznek nem szurkolhatunk. Sem most, sem soha többé. Ennyit sikerült elérniük azoknak, akik a saját hagyományaikat is szőnyeg alá söprik, hogy kapjanak még zsetont. 

Vannak itt remek afrikai, ázsiai csapatok, ők azonban távolabb állnak tőlünk. Hanem mondok én valamit. Lehet, hogy az egyetlen ember vagyok a földkerekségen, de egyszerre két csapatnak is szurkolok, ha már nagy a káosz Katarban, hadd növeljem kissé. 

Szóval én – és ez nem vicc – a számomra kötelező portugál és lengyel elköteleződésen túl a horvátoknak és a szerbeknek szurkolok majd. Igen, mondom még egyszer: nekik, egyszerre. Hogy ez miért nem marhaság, és hogy magyarként, futballbarátként mennyire igazam van, hadd ne részletezzem. 

Hajrá, szerbhorvát barátaim, játsszatok döntőt, ha lehet, egyszerűen mutassatok jó futballt, lőjetek kapura harmincról, íveljetek szögleteket, kényszerítőzzetek, cselezzetek, támadjatok, védekezzetek. Valami ilyesmiről szólna ugyanis a labdarúgás, nem a pederasztákról, gondolom én.

Borítókép: A dán (b) és a tunéziai kezdőcsapat, mielőtt megkezdődik a katari labdarúgó-világbajnokság első fordulójában, a D csoportban játszott mérkőzésük az ar-rajjáni Egyetemvárosi Stadionban 2022. november 22-én (Fotó: MTI/EPA/Tolga Bozoglu)