A padisah szeret

Tisztelt olvasó, hogy az LMP-ből jött Kocsis-Cake Olivio a Párbeszéd pártigazgatója, én csak tíz perce tudom. Mondjuk, Kocsis-Cake Olivióról egyébként sem jut eszembe semmi. Sem egy önálló javaslat, sem egy kiforrott kérdés, sem egy merész interpelláció. Hogy azonban Kocsis-Cake Olivióról eddig momentán semmit, de az égvilágon semmi sem mondhattunk el, nem annyira a politikai zsurnaliszta, inkább a nevezett személy hibája. Fájdalom, a múlt idő indokolt: Kocsis-Cake Olivio (akinek teljes nevét ebben a cikkben nem írom le többször, mert sorvadnak az ujjaim, kiver a veríték) a minap átigazolt egy másik pártba. Hogy Gyurcsányékhoz, talán hozzátenni sem érdemes.

Mindig úgy gondoltam, hogy egyszer váltani lehetséges, hiszen tévedhetünk, fejlődünk. Van, aki kétszer is átlép valahonnan valahova, mert lassúbb a reakcióideje. A három-négy átigazolás már felettébb gyanús. Ha azonban a Demokratikus Koalícióba ejtőernyőzünk, az önmagában felér vagy tizennyolc váltással, hiszen Gyurcsánnyal vagy Vágó Istvánnal napi kapcsolatot tartani önmagában közéleti harakiri, kés a hasunkba. Ha engem külső és belső körülmények a DK tájára sodornának, inkább elmenekülnék a Székelyföldre, szénaboglyák és friss flekkenek társaságába.

Szerényen hadd idézzem fel, hogy Kocsis-Cake, Buzinkay György, Déri Tibor, Szilágyi Szabolcs meg a többi janicsár, akiket a vörös szultán erődjében egyforma ruhába öltöztetnek és ügyesen kiképeznek majd, nem azért léptek a DK-ba, mert odavalók. Hanem azért, mert nagyon szeretnek mindenfelé üldögélni, ahol láthatatlan jelenlétük is szépen kamatozik. A másik megjegyzésem felvilágosult gondolkodásuk méltó elismerése: le a kalappal, hogy belső ösztöneiket követve kifigyelték, melyik ellenzéki pártban van még élet egyáltalán. Oda kell hát igyekezni, ahol megoltalmazzák őket. Eddig színjeles a Gyurcsány-szerájban, most irány a kapuőrség, ideje megdolgozni a padisah nagylelkűségéért.

Arról a tényről, hogy ezeknek az embereknek, valamint a többi átmenekülőnek az előző pártjai, jelesül az LMP, a Párbeszéd, a Momentum, a Jobbik Gyurcsány ellen jöttek létre, most persze hallgatnak. Emlékszünk azonban a nagy fenekedésekre, miszerint sem Orbán, sem Gyurcsány, nekik azonban pompás ötleteik vannak a „független” politikai tér betöltésére. Innen, a terelőszövegtől indult tehát a történetük, most pedig szélesre tátják zsebeiket, hogy volna szíves valamit belecsorgatni a Gyurcsány házaspár. Nagy ívű, erkölcsös élethelyzet, szeretettel gratulálunk az újabb értékválasztáshoz.

Végezetül tegyük fel a nagyon is indokolt kérdést: mi is a helyiértéke Kocsis-Cake meg a negyven rabló közéleti jelenlétének? Mihez értenek, mit tudnak, mit képviselnek most és amíg újabb pártba nem ejtőernyőznek? Fontos az elemi tisztesség, hűség a politikában, ragaszkodjanak-e személyhez, elvhez, értékrendhez? Egyáltalán lényeges, hogy megjelenítsék egyetlen választópolgár akaratát, vagy inkább ide-oda táncoljanak? Amíg persze, el nem tűnnek végleg, mint a különböző ellenzéki pártokkal flörtölő Demeter Márta, akiről egy vastag hivatali visszaélésen kívül semmi, de semmi nem marad hátra az emlékezetünkben. Hiába, a semmi az természete szerint semmi, így működik a világegyetem. Tapasztalatunk szerint továbbá ha a semmi érintkezik a DK-val, annak rendszerint nem valami, hanem dupla nulla a végeredménye. Ez az ellenzéki rock and roll lényege: betolakodni a táncterembe, egy ideig látványosan ropni, majd villanyoltás után összevissza csókolni mindenkit a vaksötétben. Fene tudja, ízlés dolga, maradni kellene inkább a monogám mozgalomban.

Borítókép: Kocsis-Cake Olivio (Fotó: MTI/Kovács Attila)