S hogy még mi mást? Ne várjanak tőlem megfellebbezhetetlen álláspontot, hogy megéri-e atlétikai világbajnokságot rendezni. Mármint anyagilag. Számos összeg látott már napvilágot a rendezés költségeiről, nem kívánok, nem is tudok igazságot tenni, a független hatástanulmányt, a PwC elemzését idézem, miszerint a vb durván hatvanmilliárd forintos gazdasági haszonnal kecsegtet. Az ellenzéknek persze az sem tetszene, ha a világbajnokságnak köszönhetően megduplázódna az aranykészletünk vagy kilőne a magyar GDP, mert az esemény, ugye, nem szolgál mást, mint a kormány (ön)fényezését. A kételkedők figyelmébe Oszkó Péter véleményét ajánlom, a Bajnai-kormány pénzügyminisztere azért tekinti mindenképpen támogatandónak a világbajnokságot, mert Budapest egyik lepusztult, úgynevezett rozsdaövezetéből varázsol szép közösségi teret.
Egyebekben pedig nem is vitás, hogy a világbajnokság milyen haszonnal jár. Budapest a világ egyik legszebb fővárosa. Akárcsak tavaly a Giro d’Italia nyitószakasza, most a maratonfutók is Budapest legszebb részein haladnak végig. S ez csak egyetlen versenyszám, a világbajnokság kilenc napon át tart majd. Akik a messzi távolban csak a hazánkat rendszeresen és módszeresen lejárató hírekből tájékozódnak, a saját szemükkel győződhetnek meg ennek az ellenkezőjéről, a mindennapok valóságáról. Magyarország ugyanis attól, hogy szálka a liberális véleményformálók szemében, a régi fogalmaink szerinti szabad, nyitott ország, mindenki biztonságban érezheti magát nálunk. Előre borítékolható, hogy elégedetten távozik majd, aki a vb alatt Budapestre látogat, a viadal magától értetődő természetességgel feszíti szét mesterkélt nemzetközi elszigeteltségünket.
S arról se feledkezzünk meg, hogy az atlétikai világbajnokság mindenekelőtt sportesemény. A magyar atlétika legutóbb egy év híján két évtizede került a világ érdeklődésének középpontjába. Két kínos doppingesettel, elvett olimpiai aranyérmekkel, nem úgy, ahogy szerettük volna. A sportág azután minden erőfeszítés dacára perifériára került itthon, de most itt az esély, hogy megforduljon e tendencia. A magyar atléták készülnek becsülettel, idén országos rekordok egész sora dőlt meg, Halász Bence és társaik előtt itt az esély, hogy valóra váltsák az álmukat. Azt nem várhatjuk el tőlük, hogy Szerhij Bubka babérjaira törjenek, de örök életre szóló élmény lenne, ha valamelyikük nyakába a rúdugrás legendája akasztana világbajnoki érmet.
Kész, rajt! Üdv, nagyvilág!
