Mióta a medréből kiöntő Korond-patak bezúdult a parajdi sóbánya tárnáiba, elmosva látogatóközpontot, kalandparkot, székely családok százainak megélhetését s a magyar nemzeti összetartozás egyik fontos – évezredes – helyszínét, azóta a környék vizei sósak. Sós a bányát elmosó Korond-patak és a Kis-Küküllő is, amelybe a patak belefolyik. Sós, mint az emberi könny. Van ebben valami különös és szimbolikus, valami mélyen szomorú. Különösen ma, június 4-én a nemzeti összetartozás napján. A trianoni katasztrófa gyászos évfordulóján.
Negyvenezer ember vezetékes vize ihatatlan. A sóbánya teteje több helyen már beomlott, és ha teljesen beszakad, hatalmas víztömeget zúdíthat a felszínre, elárasztva a környező területeket. Eddig negyvenöt otthonból költöztették ki a lakókat. A híradók felvételein síró székely asszonyokat látni. Odavan a bánya, odavan az eddigi életük. Az ő könnyeiket is viszi magával a Kis-Küküllő, bele a Marosba, keresztül az elárvult és elbitorolt Erdélyországon.
A tragédia másnapján Orbán Viktor azonnal fölajánlotta a magyar kormány segítségét. Közben az új román elnök, Nicusor Dan Parajdra látogatott Kelemen Hunor RMDSZ-vezetővel együtt. Román elnök ritkán fordul meg Székelyföldön (valahogyan nem érzik magukat otthonosan arrafelé), ezért is megsüvegelendő Dan gesztusa. Talán így köszönte meg a székelyek szavazatait (a magyar többségű megyékben az elsöprő többség őrá ikszelt), amelyek nélkül aligha nyert volna. Nicusor Dan segítséget ígért a helyieknek, és azt, hogy fölkutatják a felelősöket. Mert persze régóta jelezték a szakértők, hogy baj lesz, ám a bányát birtokló román Országos Sótársaság (Salrom) és a vízügy a füle botját sem mozdította. Trógerkedtek. Most meg, hogy megtörtént a baj, egymásra mutogatnak. Hát így jutott ebek harmincadjára Parajd. Miként egész Erdély és a Partium.
„Némán állunk, mert nincsenek szavak arra, ami Erdélyben, Parajdon történik. Nemzetünk, lelkünk, identitásunk egy darabja veszett kárba. Több száz család veszítette el a munkahelyét, megélhetését, otthonát, reményét. Ezért Parajdért – Könnyek a vízben címmel egy nagy nemzeti adománygyűjtő koncertet hívunk életre, hogy a bajba jutott nemzettársainknak segítsünk” – írta Nyerges Attila, az Ismerős Arcok frontembere. Egyúttal arra kért minden igazszívű magyar embert, zenészt, művészt, hogy csatlakozzon a kezdeményezéshez. A koncert teljes bevételét a parajdi károsultaknak és a sóbánya ügyének ajánlják föl. Tudjuk, bajban ismerszik meg az igaz barát. Most pedig baj van. És ki is hirdethetne hitelesebben nemzeti összefogást és egy ilyen jótékonysági koncertet, mint az a zenekar, amelynek Nélküled című dala mára a magyarság összetartozásának egyik jelképévé vált? Amikor fölcsendül, minden magyar föláll. (Na jó: majdnem minden magyar.)
„Akik láthatták a csodás sóbányát, azért, akik pedig nem láthatták, azért állnak megrendülve a történtek előtt. Amikor bajban van a nemzet egy része, akkor az egész nemzet egyként mozdul, és a közös felelősségből születik meg a remény. Fogjunk össze és együtt mutassuk meg, hogy a nehéz időkben mit jelent a nemzeti összefogás ereje!” – fogalmazott Nyerges Attila. Nemes ember nemes kezdeményezése.
Mi is az a nemzeti összefogás? Így, június 4-én talán leginkább: dac. A csak azért is érzése. Hogy húzogathatják a határainkat összevissza ott Nyugaton, attól nekünk még testvérünk minden magyar itt a Kárpát-medencében. És nekünk küldetésünk van. Továbbá: „minden magyar felelős minden magyarért”. A felvidéki magyar sosem lesz „büszke szlovák”. És legfőképpen: nem „román földre” meg „vendégségbe” megyünk Parajdra, hanem haza.
