Ma már lehetetlen kideríteni, kinek jutott eszébe először, hogy ami Lengyelországban megesik, annak nálunk lesz folytatása – vagy éppen fordítva. Mindenesetre ha csak a rendszerváltozás óta eltelt időszakot nézzük, a varsói gyors tényleg látványos sebességgel robogott át az életünkön. A rendszerváltozás után jobboldali kormány alakult, aztán visszatért a baloldal, 2006-tól felnőtt és megerősödött az új jobboldal, hogy aztán 2024-ben a globalisták szőröstől-bőröstől el akarjanak nyelni mindent, nem soroljuk tovább.
A magam részéről egy ideje azzal a belső reménységgel figyelem a lengyel belpolitikát, hogy ha ott valami fontos és korszakolható váltás zajlik, a varsói gyors holtbiztosan berobog, hogy a Nyugatiba vagy a Keletibe, azt döntse el az olvasó.
Lengyelország vasárnap úgy döntött, hogy elég, nincs tovább. A Tusk-kormánynak lakolnia kell azért, mert lábbal tiporta a demokráciát, alkotmányos puccsra készült, törvénytelen útra lépett.
Ha a lengyelek nagyobbik része rábólintott volna arra, hogy a nemzeti erőket erőszakkal kell legyőzni, a liberális jelöltet támogatják. Csakhogy Lengyelország egyszerűen megelégelte, hogy más országokból, külföldi érdekek alapján alakítják a mindennapjaikat. Mert igen, itt erről van szó. A varsói gyors megérkezett, kéretik a vágánytól hátrább húzódni, mert aki nem vigyáz, azt kíméletlenül elcsapja a szerelvény.
A lengyel elnökválasztás leleplezte a hazugságokat és az előzetes várakozások hiábavalóságát is. Hogy tudniillik „holtbiztos” a globalisták győzelme, tulajdonképpen felesleges megtartani a kétfordulós választást. Magyarországon hasonlóan diadalittas jelentéseket olvashatunk hetek-hónapok óta.
Újabban azt is kikutatták nekünk rettenetesen független kutatók, hogy a Tisza Párt már tíz százalékkal vezet a Fidesz–KDNP előtt. Lengyelországban ugyanezt a forgatókönyvet igyekeztek megvalósítani, aztán jött a varsói gyors, és szétrebbentek a kis hülye gyerekek, akik éppen bakterosdit játszottak.
Most már csak az a kérdés, hogy a varsói kormány heteken belül felbomlik, vagy előbb jól megalázzák és nevetségessé teszik magukat, és csak aztán kényszerülnek előre hozott választásra. A végeredmény szempontjából azonban teljesen mindegy, ki miféle ósdi trükkökkel, dedós játékokkal igyekszik megtéveszteni a választókat. A varsói gyors jön, a váltókat átállították Budapest felé, aztán mindenki mehet itt is a levesbe, aki álmokat szőtt, felcsúti perről hadovált, Nagyváradon romanizált kék maskarában.
Egyszer arról is el kellene gondolkodni, hogy mindazok, aki hazánk közvéleményét manipulált számsorokkal bombázzák, tízszázalékos előnyt mérnek egy de facto nem létező pártnak (amely eddig még egyetlen értelmes szakpolitikai kérdésben sem mondott semmit), hogyan is biztosíthatnának döntő fölényt a negyedszerre is kétharmaddal kormányzó Fidesszel szemben? Nyilván az álmok édesek és andalítók, sokkal jobb hazudozni, mint valóságos politikát építeni.
A lengyel nemzeti oldal győzelme azonban rettenetes figyelmeztetés a hazai baloldalnak. Ha ugyanis a jövő tavaszi meccset is elveszítik, akkor tényleg elmerülnek, és valószínűleg nem négy esztendőre, hanem sokkal többre.
Bocsánat az őszinte beszédért. Mi azt láttuk a lengyel elnökválasztáson, hogy az eltökélt munka, az összetartás, a nyugalom és a tudás végül legyűri azokat, akik a szövegelésen kívül semmi máshoz nem értenek. A varsói gyors megjött, az ablakban lengyel hazafiak lengetik a zászlókat. Köszönjük, mindent értünk. Polak, Węgier, dwa bratanki, i do szabli, i do szklanki. Maradjunk ennyiben.
