Nem tudni, feltűnt-e a folyamatosan hazánk diplomáciai „elszigeteltségét” emlegetőknek, hogy alighanem Orbán Viktor az egyetlen európai vezető, aki az elmúlt szűk egy évben szinte a világpolitika összes olyan főszereplőjével, köztük Donald Trumppal is személyesen egyeztetett Ukrajnával kapcsolatban – mégpedig nemcsak futólag, nemzetközi fórumok folyosóin összefutva, hanem tárgyalóasztal mellett –, aki érdemben tehet az orosz–ukrán háború lezárásáért.
A diplomáciai kirakós legutóbbi eleme tegnap, a magyar kormányfő kijevi látogatásával került a helyére. Dramaturgiai bravúrként könyvelhetjük el az utat, amelyet sokáig a kétoldalú kapcsolatokban elszenvedett sérelmek is hátráltattak. Most azonban hazánk átvette az EU soros elnöki tisztét, ami (nem feledtetve persze mindent) kiváló alkalmat ad Ukrajnával az új kezdetre, közös bizalomépítésre. A különleges pillanatot, a Tegyük újra naggyá Európát! mottójú magyar EU-elnökség huszáros nyitányát a világpolitikai kontextus is elősegítette.
A háborúpárti fősodor fő képviselői nem állnak épp a helyzet magaslatán. Az amerikai elnök fejben még a tévévitája előtt bent ragadt a CNN sminkszobájában. A francia elnök pár héten belül másodszor nyalogatja választási sebeit – örülhet, ha a párizsi olimpia előtt nem törnek ki zavargások az országában –, a német kancellár koalíciója szabályos politikai vágóhíd elé néz a szeptemberi tartományi voksolásokon, a brüsszeli intézmények régi-új vezetői pedig béna kacsák, amíg (újra) meg nem választják őket. A legfontosabb európai NATO-tag britek kormányfője legfeljebb hórukkemberekkel egyeztethet, akik kiköltöztetik a Downing Streetről.
Mindez felértékeli a soros EU-elnökséget és Orbán Viktort, a békepártiak képviselőjét, aki a határidőhöz kötött tűzszünet megfontolását is sürgette Kijevben. Mind a háborúskodás befejezése, mind pedig a kárpátaljai magyarok sorsa megér újabb és újabb diplomáciai erőfeszítéseket. Ez a megfontolás is vezethette a miniszterelnököt tegnap a szomszéd országba. Volodimir Zelenszkijjel – akinek publicistakollégánk korábbi bonmot-ja szerint gondjai akadtak a „kérem” és a „köszönöm” szavak használatával – eddig nemigen találták a közös hangot. Ezért is figyelemre méltó az ukrán elnök mostani gesztusa: a futballkedvelő miniszterelnökkel való találkozóra elhívta Szerhij Rebrov szövetségi kapitányt, a Ferencváros volt vezetőedzőjét is. Látszólag apróság, de a diplomáciában megjegyzik az ilyesmit. Zelenszkij már más hangot üt meg, mint dermesztően ható 2022-es videóüzenetes ráolvasásakor: „Figyelj, Viktor, tudod, mi megy most Mariupolnál? És te hezitálsz, hogy szankciókat vezessetek-e be vagy ne? Habozol, hogy átengeded-e a fegyvereket vagy nem?”
Magyarország azóta sem rejti véka alá, hogy nem tartja célravezetőnek a Moszkva elleni szankciókat. Továbbra sem enged át (és nem is szállít) fegyvereket Ukrajnába, ahogyan katonákat sem küld. Vörös vonalainkat már a NATO-főtitkárnak is megerősítette Orbán Viktor, és ezt képviseli majd a szövetség jövő heti csúcsértekezletén is. Nem a magyar álláspont változott meg, hanem talán Kijev belátása. Mi sem várunk keveset Ukrajnától, amelynek uniós csatlakozási követelményrendszerébe – magyar diplomáciai sikerként – a nemzeti kisebbségek védelmének garanciája is bekerült. Betartását hazánk alapos figyelemmel kíséri majd, és kész cserébe állni például az itteni ukrán iskola költségeit.
De Kijev hosszú távon sokkal többet vár Európától. Márpedig be kell látnia, annak mi is a részei vagyunk és maradunk akkor is, amikor majd Biden, Macron vagy Scholz neve már csak a legidősebbeknek mond bármit is.
