Brüsszel helytartóként működő kormányt szeretne Budapesten a néppárthoz tartozó Tisza Párttal. Így foglalta össze a nyilvánvalót Orbán Viktor szokásos péntek reggeli rádióinterjújában. A már korábban is tapasztalt jogszerűtlen és erőszakos beavatkozást a magyar belpolitikába ma már nem is tagadják, sőt kérkedve kürtölik világgá az Orbán-fóbiás és magyargyűlölő erők alantas szándékaikat. Manfred Weber kidagadó nyaki erekkel hörgi a mikrofonba, hogy ő a hetes cikkellyel nemcsak a kormány, hanem Magyarország ellen szavazott, majd kicsit később Magyar Pétert nevezi meg a jövő emberének.
Suhanc módjára üzengetnek a magyar kormányfőnek, hogy ideje mennie, amire az egyetlen helyes válasz, hogy csak ön után, Weber úr. Ám a leglényegesebb fejlemény, hogy ismét találtak honfitársaink között olyanokat, akik hajlandók kiszolgálni ezt a nyílt agressziót. A brüsszelita magyarok pénzért és a hatalomért bármire képesek, amire kényszerítik vagy utasítják őket.
Tarr Zoltán kiugrott református lelkész lelkes beszámolójából kiderült, hogy európai parlamenti képviselőként úgy érzi, tékozló bolyongása végén végre hazatalált a néppárt kebelén. Szinte olyan neki Weberék testmeleg közelsége, mint egy szerelmi kapcsolat, amelyből egy boldog család sarjadzik.
Van persze néhány apró zavaró körülmény, nincs például alapvető kérdésekben saját kidolgozott álláspontjuk, de sebaj, újdonsült szerelmük felajánlotta a sajátját minden lényeges témában, úgyhogy boldogan teszik magukévá, és félelem nélkül támaszkodnak a néppárti álláspontra, miközben ezt a viselkedést egyfajta kötelességnek is gondolják.
