Van ezzel a hurráoptimista jóslatzuhataggal egy kis baj: előbb-utóbb mindig jönnek a kellemetlenkedő demokratikus választások, amelyeken hagyományosan dugába dőlnek ezek az átlátszóan balra húzó, áltudományos próféciák az épp aktuális lufimessiásokkal egyetemben. Hiába a körmönfont stratégia: a győzteshez állás reflexét nem képesek előhívni az emberekből. Mifelénk nem olyan könnyen manipulálható a népesség, mint tőlünk nyugatabbra, miután a saját értékítélete után megy – az amerikai szponzorbaloldal és a brüsszeli elit nagy bosszúságára. További bökkenő: a dolog úgy áll az amerikai választás után, hogy a Demokrata Párthoz kötődő pénzcsapok a nagy ruha és republikánus diadal után el fognak apadni, hisz el lesznek foglalva saját pártjuk romokból történő újraépítésével. Így nem valószínű, hogy beválik az eddigi metódus, miszerint a választók véleménye nem számít – kizárólag a pénzosztóknak, a Dollárpapáknak kell megfelelni. 

Vagyis fel kellene hagyniuk az „arccal a nyugati pénzeszsákok felé” mottójú politikával.
Ám úgy tűnik, ők szemellenzős szamárként tovább haladnak a választósértegetés rögös lenini útján. A szélsőbaloldali elitizmus csalhatatlan jeleként egy tiszás zöldbáró kijelentette: nekik kedvez, hogy az idős korosztályból százezrek már ki fognak esni mint szavazók a következő választásokig. Mondani sem kell, ez az idős emberek halálára spekuláló fasisztoid hozzáállás a baloldalon és csatlósmédiájában nem verte ki a biztosítékot. Szokásaiknak megfelelően úgy tesznek, mintha el sem hangzott volna. Holott tudjuk: a hallgatás – beleegyezés. Mindenesetre szintlépés lefelé, hogy a lakosság lepatkányozása, különböző penetráns nyugdíjas-szidalmazások után immár az idősebbek elhunytát kívánják. Nem is kérdés, hogy ennek a Bangóné típusú kommunikációs projektnek, miként Amerikában, meglesz a jutalma nálunk is. Legkésőbb 2026-ban.