– A harmadik utam Brüsszelbe vezet, hogy hazahozzuk a magyarokat megillető uniós forrásokat – mondta Magyar Péter, miután szembesült azzal, hogy a választópolgárok kétharmados felhatalmazást adtak neki ígéretei teljesítésére, amihez bizony pénzre van szüksége. A magyar ügyekkel foglalkozó baloldali Tineke Strik holland EP-képviselő a választások után viszont amellett érvelt, hogy az új kormánynak se adják oda azonnal a jelenleg jogállamisági aggályok miatt felfüggesztett pénzeket. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke pedig azt nyilatkozta, amint lehetséges, megkezdik az együttműködést a kormánnyal, azonban óvatosságra intett, jelezve, hogy véleménye szerint sok munka van még hátra, amíg Magyarország visszatér az európai útra.
Össze is ütöttek hát egy új, 27 pontos követelményrendszert, amit teljesíteni kell ahhoz, hogy a befagyasztott 35 milliárd eurót hazánk megkapja.
A listán szerepel többek közt a magyar migrációs politika feladása, a Magyarország érdekeivel ellentétes újabb szankciók elfogadása Oroszország ellen és az Ukrajnának szánt 90 milliárd eurós hadikölcsön azonnali átengedése. A Financial Times arról számolt be a minap, hogy magas rangú uniós diplomaták szerint most kell tolni az ügyet: „Ha ők [Magyar Péter kormánya] teljesítenek, mi is teljesítünk.” Ugyanezen a véleményen van a zöldpárti magyargyűlölő, Daniel Freund is.
Az óvatoskodás oka, hogy Brüsszelben még jól emlékeznek Donald Tusk győzelmére Lengyelországban, ami után rögtön felszabadítottak egy tekintélyes összeget a zároltból az új kormány számára, ám a beígért reformok végül elmaradtak a belpolitikai helyzet megváltozása miatt. A tökéletes slim fit megjelenésért tehát nem nyílnak meg a pénzcsapok, azért fel kell adni azt a sokat emlegetett kicsi szuverenitást. Ebből fakadóan viszont előbb-utóbb ellentmondásba kerül az Orbán Viktortól átvett nemzeti érdekeket védő retorika a valós kormányzati cselekvéssel. Hogyan nézünk majd miniszterelnökünkre, miután feladja a magyar migrációs politikát, holott azt ígérte, nem bontja le a kerítést, nem hajt végre semmiféle migránspaktumot, és még a napi egymillió eurós büntetést is visszavonatja?
És mi lesz akkor, ha hiába pacsizza le Zelenszkij haverjával a Barátság kőolajvezeték megnyitását a hadikölcsön átengedéséért cserébe, de az ostoba szankciós politikában való aktív részvételünk miatt Putyin zárja azt el a másik végén, és még gázt sem ad a továbbiakban?
Mi lesz akkor a diverzifikációval és a mindig legolcsóbban beszerzett energiahordozókkal, hogy ne kelljen megszüntetni a rezsicsökkentést és a védett üzemanyagárakat? Bizony jól látja Magyar Péter, rendkívül kemény vitákra lesz szükség azokért a milliárdokért, és nagyon féltjük őt, milyen eszköz marad a kezében, ha közben nem akar maradandó sérüléseket okozó csatározásokban részt venni európai gazdáival. Eddig is azt gondoltuk róla, képtelen lesz nemet mondani Brüsszelnek, most pedig kíváncsian várjuk, hogyan tudja úgy csűrni-csavarni a szót, hogy a kinti „Igenis, értettem!” idehaza úgy hangozzék: „Nem, nem, soha!”
És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy a ki tudja, milyen minőségében megszólaló Raskó György közölte, Magyarország új kormánya komolyan gondolja azt, hogy gyorsított ütemben teljesíti azokat az elvárásokat, amik ahhoz kellenek, hogy az uniós források megérkezzenek Magyarországra. Szerinte a hangsúly azon van, hogy minél hamarabb bizalmi jelzést küldjenek a nemzetközi szereplőknek, még akkor is, ha ez belpolitikai feszültségekkel járhat. No, miniszterelnök úr, felkötheti a gatyát, csak nehogy olyan legyen, mint az után a belvárosi buli után.
Gajdics Ottó
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!