Például azzal, hogy a magyar állam közösséget teremt a felvidéki magyarok körében a dunaszerdahelyi futballstadion felépítésével, a csapat támogatásával, azzal, hogy mindenki érzi minden héten, egy vérből valók vagyunk. Mikor azonban a lelkes DAC-os a meccs után a szavazófülkébe menne, ott a papíron nem lát mást, csak káoszt, törpe támogatottságú egységpártot gyanús hátterű politikusokkal, különböző, egymással harcban álló képviselőket, akik icipici körök apró-nagy emberei.
Nem a szlovákokkal szemben kell meghatároznia magát a felvidéki magyarságnak, hanem önmagát kell a lehető legjobban megszerveznie, hogy boldoguljon, és előremozdítsa azt az országot, amelyben él anélkül, hogy bármely jogáról le kellene mondania vagy felmerüljön benne az identitásának megváltozása. Gyökerek nélkül csak ideig-óráig lehet el bárki, a kilúgozott identitású Nyugat-Európa példáján látszik, milyen veszélyes ez a multikulturális kísérlet.
Szlovákia viszont nem Nyugat-Európa, hanem a kontinens közepén van, és közös felelősségünk, magyaroké és szlovákoké, hogy ez a nagyon fiatal ország jól muzsikáljon minden polgára örömére. A keretek megszilárdulása után pedig még az is lehet, hogy az ősz kezdetén nem fogja az UEFA-ellenőr bezáratni a Fradi stadionjának bizonyos szektorait a menetrendszerű nézőtéri rendbontások miatt, amikor Magyarország sorsdöntő mérkőzésen fogadja Szlovákiát.
A Dunán innen.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!