A szabad világ

Orbán Viktor pedig úgy ment Merkelhez tárgyalni, hogy a rengeteg találkozó során egyetlen alkalommal se kellett módosítania álláspontján, nem kellett meghátrálnia.

German Chancellor Angela Merkel and Hungarian Prime Minister Viktor Orban address the media at the Chancellery in Berlin, Germany, February 10, 2020. REUTERS/Hannibal Hanschke - RC2RXE9Z2UXH Fotó: REUTERS

A II. világháborúból rengeteg mindent megtartottunk magunknak, amelyektől nem akarunk szabadulni. Ilyen például az a megosztottság, hogy különböző virtuális szekértáborokat építünk fel, amelyekhez tartozónak nevezzük ezt vagy azt az országot.

Mert mi vagyunk a szabad világ, ők meg a sötétségben kóborló elnyomottak. Ezt pedig az egész világsajtó átveszi és kiemeli a tündöklő vezéreket, akikben minden körülmények között lehet bízni, mert megvédik a szabadságot. Donald Trump amerikai elnökké választásakor Angela Merkel lett a szabad világ vezetője, ezzel akarta a demokrata kötődésű, de az egész világ által olvasott sajtó jelezni mélységes gyűlöletét saját elnöke iránt.

Merkel akkor épp meglovagolta a Willkommenskultur utolsó lendületét, abba a narratívába nagyon jól beleillett, hogy a német kancellár befogadó, demokratikus, kedves, figyel a klímaváltozás elleni küzdelemre és haladó gondolkodású.

A magyar kormányfő és a német kancellár 2010 óta számos alkalommal találkozott. Minden egyes találkozó előtt azt várta a baloldali sajtó, hogy a szabad világ vezetője szigorú bírálattal fogja illetni Orbán Viktort, megregulázza, hogy így segítse az emberiség leg­előkelőbb és legdemokratikusabb klubjának további fejlődését. Ez a dorgálás azonban soha nem következett be, mert a diplomáciát nem azok művelik, akik verik az üstdobokat a szekértáborokban.

A migrációs válság kezelésének ügyében Merkel sokáig kitartott veszélyes és önsorsrontó elmélete mellett, miszerint Európa ossza szét azokat, akik ide akarnak jönni érvényesülni. Ebből az lett, hogy nem csupán megremegett a belé vetett bizalom, de magával ránthatja az egész kétpólusú politikai rendszert is, amíg szép lassan, németesen összeomlik.

Ehhez pedig nem kellett sok, csak annyi, hogy az önmagának felépített álomvilágról elhitte, hogy létezik, és ma valóban a szélsőjobboldal elleni kérlelhetetlen küzdelem a kiemelt fontosságú. Ekkor ugyanis sutba dobják a demokráciát, a szavazóknak hátat fordítanak, újragombolják a kabátot.

Amíg még van kabát. Márpedig az egész erről a kabátról szól, nem lehet hirtelen azt mondani: tévedtünk, szigorú határvédelmet követelünk és a migránsok visszafordítását, és figyelünk a német szavazókra, akik egyre jobban szimpatizálnak az Alternatíva Németországnak ezerszer elítélt és kigúnyolt populistái­val.

Az a bizonyos álomvilág Angela Merkel számára a valóság, még ha dörzsölt politikusként tisztában van is vele, hogy rossz úton halad. Már nem fordulhat vissza.

Orbán Viktor pedig úgy ment Merkelhez tárgyalni, hogy a rengeteg találkozó során egyetlen alkalommal se kellett módosítania álláspontján, nem kellett meghátrálnia, nyílt tárgyalásokat tudott folytatni a német kancellárral, és tegnap a fogadására díszőrség sorakozott fel a berlini reptéren. Nem megtűrt és kellemetlen vendég, hanem egy olyan európai vezető, akinek a szavára érdemes odafigyelni.

Mert stabilitást tudott teremteni országában, és soha nem volt hajlandó engedni a nyomásnak. A történelem pedig nem állt meg egy percre sem, soha senki nem dőlt hátra. A német–magyar üzleti kapcsolatok rendkívül szorosak és ez nem is fog változni, hiszen nem az állam intézi a pénzügyeket, hanem a magánszektor.

De a szabad világ mint szekértábor nem létezik, és azt a csoportot, amelyet így nevez a politikailag nagyon motivált sajtó, nem Angela Merkel vezeti. Ő a politikailag egyre kuszább és egyre törékenyebb uniós magállamot vezeti, amíg el nem fogy körülötte a levegő. De ez legyen az ő problémája.