A II. világháborúból rengeteg mindent megtartottunk magunknak, amelyektől nem akarunk szabadulni. Ilyen például az a megosztottság, hogy különböző virtuális szekértáborokat építünk fel, amelyekhez tartozónak nevezzük ezt vagy azt az országot.
Mert mi vagyunk a szabad világ, ők meg a sötétségben kóborló elnyomottak. Ezt pedig az egész világsajtó átveszi és kiemeli a tündöklő vezéreket, akikben minden körülmények között lehet bízni, mert megvédik a szabadságot. Donald Trump amerikai elnökké választásakor Angela Merkel lett a szabad világ vezetője, ezzel akarta a demokrata kötődésű, de az egész világ által olvasott sajtó jelezni mélységes gyűlöletét saját elnöke iránt.
Merkel akkor épp meglovagolta a Willkommenskultur utolsó lendületét, abba a narratívába nagyon jól beleillett, hogy a német kancellár befogadó, demokratikus, kedves, figyel a klímaváltozás elleni küzdelemre és haladó gondolkodású.
A magyar kormányfő és a német kancellár 2010 óta számos alkalommal találkozott. Minden egyes találkozó előtt azt várta a baloldali sajtó, hogy a szabad világ vezetője szigorú bírálattal fogja illetni Orbán Viktort, megregulázza, hogy így segítse az emberiség legelőkelőbb és legdemokratikusabb klubjának további fejlődését. Ez a dorgálás azonban soha nem következett be, mert a diplomáciát nem azok művelik, akik verik az üstdobokat a szekértáborokban.
A migrációs válság kezelésének ügyében Merkel sokáig kitartott veszélyes és önsorsrontó elmélete mellett, miszerint Európa ossza szét azokat, akik ide akarnak jönni érvényesülni. Ebből az lett, hogy nem csupán megremegett a belé vetett bizalom, de magával ránthatja az egész kétpólusú politikai rendszert is, amíg szép lassan, németesen összeomlik.
Ehhez pedig nem kellett sok, csak annyi, hogy az önmagának felépített álomvilágról elhitte, hogy létezik, és ma valóban a szélsőjobboldal elleni kérlelhetetlen küzdelem a kiemelt fontosságú. Ekkor ugyanis sutba dobják a demokráciát, a szavazóknak hátat fordítanak, újragombolják a kabátot.
Amíg még van kabát. Márpedig az egész erről a kabátról szól, nem lehet hirtelen azt mondani: tévedtünk, szigorú határvédelmet követelünk és a migránsok visszafordítását, és figyelünk a német szavazókra, akik egyre jobban szimpatizálnak az Alternatíva Németországnak ezerszer elítélt és kigúnyolt populistáival.