Hogyan is mondta még tavaly októberben? „Valóban, egy pici szuverenitásról le kell mondani.” Manfred mentelmi jogi nyakörvével a saját, az ukrán kémprogrammal pedig hívei szuverenitásáról már le is mondott. Csupán arra vár, hogy az országéról is lemondhasson.

A botránynak akad tragikomikus eleme is. Egyes Tisza-hívek az elmúlt napokban azzal próbálták bizonyítani tántoríthatatlan hűségüket a szektavezér iránt, hogy kiírták a Facebookra személyes adataikat. (Azokat, amelyeket Kijevnek már megadtak.) Amikor a minden mindegy nihilizmusa fanatizmussal és butasággal párosul. Talán úgy képzelik, ezzel jól keresztbe tettek Orbánnak, plusz Tisza-hűségpontokat kaphatnak gyűjtőfüzetkéjükbe, és még képviselőjelölt-jelölt is válhat belőlük. Mondjuk, ez utóbbi – az eddigi felhozatalt elnézve – simán elképzelhető.

Mindeközben csak kapkodjuk a fejünket. Idő sincs megemészteni egy-egy tiszás botrányt, máris árad a következő tucat. Ki sem heverhettük a többkulcsos adóemelési őrületüket, a Nők40 elmebajnak nevezését, a nyugdíjadót, a tizenharmadik havi nyugdíj elvételével és a családtámogatások megkurtításával fenyegetőzést, a szügyig fölfegyverkezve fórumozó Ruszin-Szendi sorkatonaságos szövegét és garázdaságát. Meg a többit. Hogy mindezekért egyikük sem vállalt felelősséget, az előrevetíti az áprilisi eseményeket. Azt, hogy a magyarok elégtételt fognak venni. 

Borítókép: Tisza Világ app (Fotó: Krisztian Mate)