Fortélyos félelem

A pletykaáradatnak a XXI. századi megfelelője, a Facebook, amely kizárólag akkor cenzúrázza a modern kori sutyorgásáradatot, ha annak jobboldali politikai háttere és célja van.

Miln, 2020. februr 26. Arcmaszkot visel jrkelk Milnban 2020. februr 26-n. A Knban felbukkant, tdgyulladst okoz j koronavrus olaszorszgi fertzttjeinek szma elrte a 374-et, legkevesebb 12 ember vesztette lett. MTI/EPA/ANSA/Matteo Corner Fotó: Matteo Corner Forrás: MTI/EPA/ANSA/Matteo Corner

A hisztériát nem lehet megállítani. Hiába beszél a tiszti főorvos, a járványügyi szakember, a külügyminisztérium illetékese azokról a lépésekről naponta, amelyeket az ország megtesz az aktuális vírus terjedése ellen, mindig sokkal hatékonyabb lesz a szomszédasszony által hallott és továbbadott információ.

Valamint ennek a pletykaáradatnak a XXI. századi megfelelője, a Facebook, amely kizárólag akkor cenzúrázza a modern kori sutyorgásáradatot, ha annak jobboldali politikai háttere és célja van. Ha egyszerűen csak susog a mindentudó, a sorok között olvasó átlagpolgár, az alapvetően nem zavarja a digitális faliújságot. Ez a susogás pedig eljut mindenhová, és biztos, ami biztos, elmegy mindenki lisztet és olajat vásárolni, sőt hatalmas zsugorfóliás ásványvizet is, mert ki tudja, lesz-e vízszolgáltatás a jövőben, ha elér ide a koronavírus.

Teljesen mindegy, hogy mi a valóság, a félelem összeszorítja Európa szívét és logikátlanul kezd el viselkedni. Menekül a fertőzés elől, ahogy menekült a pestisjárvány idején a zsinat Firenzéből Ferrarába, nem túl nagy eredménnyel, már ami a halálozási arányt jelenti. Ma újra azt képzeli Európa, hogy menekülnie kell valahová, esetleg elzárkóznia saját otthonába, mindezt azért, mert neve van a vírusnak és hallja a sok-sok félelmet keltő hírt. Az egyesült Európa így hirtelen szétzilálódik, bársonyba csomagolják az egyértelmű véleményt, miszerint olaszokat ne engedjünk be, hiszen ők veszélyesek. Aggódhatnak a hónapok óta nyugat-európai utazásra készülő diákok, hiszen buszuk olyan vidékeken haladna keresztül, ahol volt megbetegedés. Vajon eljutnak-e Franciaországba, vagy megismerik, milyen volt a régi, Schengen előtti Európa, ahol minden határátkelés tortúra és minden határőr morcos? A fiatalok pedig maguk is aggódnak, minden köhögés, minden láz karantént jelenthet, no meg az se zárható ki, hogy a félelem miatt mindenki otthon marad.

A vírus így terjed, a fejekben, az apró cselekedetekben, sokkal pusztítóbban, mint a Covid–19 fantázianevű kórokozó. Az üzletemberek nagyon hamar felismerték, miként lehet kiaknázni a félelmet, a felelősséget hírből sem ismerő médiavállalkozások pedig táplálják a rettegést. Nem kell aggódni, de jó, ha van otthon egy hónapra való élelmiszer és valamilyen víztisztító berendezés is, áll a cikkekben. A víztisztítókat áruló cégek így kapnak az alkalmon, és akciósan árusítják a világ legtisztább ivóvizének hazájában a meglehetősen drága eszközöket. Igenis van felelőssége a riogató sajtónak, a rettegésből gazdagodó üzletembernek, a nyerészkedésre berendezkedett ellenzéki politikusnak egyaránt. Kell lennie egy bizonyos erkölcsi minimumnak, amelyet nem szabad átlépni, hiszen a társadalomnak egyértelműen kárt okoznak a felelőtlen kijelentések.

Ahogy minden országban, Magyarországon is van egy ilyen helyzetekre alkalmazott protokoll, olyan biztonsági lépések, amelyeket az egészségügyi rendszer szereplői végrehajtanak és végrehajtatnak. Ennek az a célja, hogy a veszélyt elhárítsa magától az ország, a kárt minimálisra szorítsa, az esetleges fertőzötteket elkülönítse és megkapják a megfelelő orvosi ellátást. A koronavírus sztorija úgy hasít az éterben, mint korábban az amazonasi esőerdők pusztulása, az ausztráliai bozóttüzek, esetleg a klímaváltozás elleni radikális változások követelői. De hiába, ez leginkább ahhoz hasonlít, ahogy a tenger mossa a partot, a hullám elborítja a homokot, majd visszavonul. Újabb és újabb hullámok jönnek, soha nem lesz vége, mert a tengernek ez a természete.

De a part mégis ott marad.