Ég az esőerdő az Amazonasnál. Mindig ég. Égett tavaly és előtte. Volt úgy, hogy lényegesen nagyobb területen égett, de akkor nem jobboldali elnöke volt Brazíliának, úgyhogy a kutyát nem érdekelte.
Miképpen éppen most olvasom egy ott élő barát levelét, miszerint Kanadában, a Yukonnál is ég az őserdő, 240 ezer hektáron, és hallottak róla valamit? Nem? Persze hogy nem. Ott ugyanis éppen egy vérliberális ikon gyakorolja a hatalmat, ezért nincs miért aggódni.
„Lula da Silva baloldali kormánya és környezetvédelmi minisztere, Marina Silva idején, a kétezres években volt a legmagasabb az erdőtüzek száma.” Ezt nem én mondom, hanem Leonardo Coutinho brazil újságíró, és hozzáteszi: „Őket mégsem hibáztatta senki az Amazonas esőerdeinek veszélyeztetéséért. A mostani helyzet egyáltalán nem kivételes Brazíliában és az Amazonas-esőerdőkben.”
„Ég a föld tüdeje” – öltik fel legdrámaibb arcukat az ostobák. Eközben Daniel C. Nepstad, a világ egyik vezető Amazonas-szakértője a Forbesnak adott nyilatkozatában kifejti: „Ez hülyeség. Az Amazonas rengeteg oxigént termel, de ugyanennyi oxigént lélegez be, szóval ez inkább oxigénmosás. Az Amazonas sok oxigént termel, de ugyanennyit termelnek a szójafarmok és a marhalegelők is.”
De mit számít egy szakértő véleménye, amikor Leonardo di Capriótól Cristiano Ronaldóig mindenki égő amazonasi képeket posztolgat (ezek nem is a helyszínen készültek), idehaza meg Gyurcsánytól Jakab Péterig az imént emlegetettek megfellebbezhetetlen hangon mondják a tutit, és még azt is pontosan tudják, hogy a „föld tüdejét„ a brazil elnök Orbán Viktorral karöltve égeti fel éppen. Az imént idézett újságíró és szakértő azt is kifejti, hogy „a világ médiájának és NGO-inak reakciója valamiféle romantikus antikapitalizmusból fakad, ezért utálják az agrobizniszt is. Leonardo Coutinho és Nepstad hozzáteszi: Macronék nem szeretnének több brazil mezőgazdasági terméket látni Franciaországban az ottani földművesek miatt. A szójaültetvények ugyanakkor szerinte nem hibáztathatók a tüzekért, azok ugyanis rendszerint csökkentik a tüzek számát, ráadásul munkát visznek a közeli településekre és csökkentik az egyenlőtlenségeket.”
Aha! Kezd összeállni a kép!
Madár István közgazdász (ha valaki, hát ő aztán nem kormánykáder!) a Portfólión azt mondja: „Brazília esőerdőt akar irtani, mert úgy gondolja (nem megalapozatlanul), hogy ezzel élénkíteni tudja a gazdaságát és javítani tudja a brazil emberek életszínvonalát. […] egy pillanatra képzeljünk el egy alternatív Magyarországot. Ebben az Alföldet teljes egészében egy áthatolhatatlan, műveletlen dzsungel borítja, amit sokan Európa tüdejének hívnak. Most képzeletben felezzük el a havi jövedelmünket a mostanihoz hasonló árak mellett. Ebben a szegény, 40 százalékban erdővel borított országban jön egy politikus, aki azt mondja: irtsuk ki az erdők egy részét, a fát adjuk el, a területen folytassunk agrárgazdálkodást, mert ezzel jövedelem nélkül tengődő százezreknek tudnánk értelmes munkát biztosítani. Vajon népszerű gondolat lenne-e? Egészen biztosan. Nem nagyon ismerünk olyan országot, amelyik a földterületének 40 százalékát önként és ingyen (sőt költséget felvállalva) az emberiség boldogulásának szolgálatába ajánlotta volna.”
Mindebből láthatjuk, hogy a normalitás nem veszett el teljesen, csak elnyomja a hisztériázók és a legaljasabb politikai önérdekből hazudozók és Facebookjukra írogatók zaja.
Ebben a zajban kell meghallgatni az értelmes hangokat, e ricsajban kell megalkotni egy értelmes és elfogadható környezetvédelmi és klímastratégiát. Másképpen a Gyurcsányok, Jakabok meg az NGO-k fogják továbbra is ámítani a világot – mocskos önérdektől vezérelve.
