A repülőtér, mint az ország kapuja, az egyik legfontosabb országimázs-teremtő vagy -romboló helyszín. Itt találkoznak először hazánkkal azok a turisták, akik nálunk töltik el az idejüket és költik el a pénzüket, és itt szerzik utolsó benyomásaikat is. Sokat nyom a latban, hogy jó szájízzel repülnek-e el tőlünk, vagy afféle balkáni társaságnak könyvelnek el.
A ferihegyi repülőtér bizonyos részei nem sorolhatók az európai légikikötők élvonalába, sőt tőlünk keletre sem büszkélkednének vele. Hiába lélegzetelállító látvány a Várhegy a Lánchídról nézve, ha a fapadosok utasai több száz méteren lépcsőn fel, lépcsőn le cipelhetik a gurulós bőröndjüket. Hiába nyerte el Budapest az Európa legjobb úti célja 2019 díjat, ha a reptér-üzemeltető nem fordít elegendő pénzt a terminál bővítésére, korszerűsítésére.
A budapesti légikikötő döntéshozói láthatóan nem készültek fel rá, hogy az utasforgalom ilyen mértékben növekszik. Az évtized első harmadában, a Malév leállása idején a túlélés, az életben maradás volt a tét.
Az utóbbi öt évben azonban az iparági átlagot jelentősen meghaladó mértékben nőtt a légikikötő látogatottsága és terhelése. Ennek a terhelésnek a nyomása alatt Ferihegy bizonyos szolgáltatásai korszerűtlenné váltak, mások soha nem is voltak azok.
Kétökölnyi betondarab: egy ilyen apró felületi hiba is képes bajba sodorni az ötventonnás repülőgépeket. Hatalmas szerencse, hogy szerda este, amikor a Wizz Air stockholmi járata landolt a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér 1-es futópályáján, és az Airbus A 321-es gép futóműve találkozott a korábban kiszakadt kis betondarabbal, nem történt nagyobb baj. Bár a gumiabroncs foszlányosra szakadt, és a fékrendszer is megsemmisült, a gép a saját futószárain jutott el az állóhelyre.
A durrdefekt után azonnal lezárták a repülőtér egyetlen működő futópályáját. Érthető: a pályán nem lehet még ilyen apró felületi hiba sem. A legendás Concorde tragédiáját 2000 nyarán egy néhány tenyérnyi nagyságú fémlemez okozta, amely felszállás közben felhasította a futómű gumiabroncsát. Ez a hiba akkor a gép lezuhanásával járt.
Budapesten nem esett baja senkinek, csak éppen az esti csúcs idején kellett csaknem két órára lezárni a terminált. A pályazár idején a repülőtéren 28 repülőgép várakozott a felszállásra, tíz érkező járatnak kellett másik repülőteret választania.
Gépenként kétszáz ülőhellyel számolva öt-hatezer ember utazása vált egyik pillanatról a másikra bizonytalanná, ennyien vártak választ a kérdésre, hogy mikor tudnak Budapestről elrepülni. Ezek között volt több nyaralójárat, amely vakációra készülő családokat repített volna a tengerpartra, külföldi városlátogatók tömege, akik hazaindultak volna Budapestről, míg sokan munkába készültek.
A közösségi média felületein közülük sokan osztották meg lesújtó tapasztalataikat. Káosz, senki nem tud semmit, magukra hagyták az utazókat a problémáikkal.
A kormány nem véletlenül kifogásolta több alkalommal a repülőtér állapotát.
Sok a szemét, elhanyagoltak a mosdók, hosszú sorok kígyóznak a biztonsági kapuknál, alkalmanként pedig a csomagokat is fosztogatják. Problémás a bádogterminál kialakítása is: elég egy nyári zápor, és az utasok a csomagjaikkal együtt vízben úsznak.
Ez történt szerdán is. Jellemző, hogy ez a megoldás a bádogterminált használó diszkont-légitársaságoknak sem tetszik. Van, aki nemcsak az ideiglenes épületet tüntetné el, de egyenesen egy új, második főváros közeli repülőtér építését vetette fel. Ha más nem, akkor a növekvő forgalom fogja ezt kikényszeríteni.
