Az első számú katona tagja és aktív részese a minisztérium civil vezetésének

– A szocializmusban a hülyéket is lehetett szponzorálni, ám ma már, NATO-tagországként ezt a luxust nem engedhetjük meg magunknak. Ami a hadsereg kiképzési, előmeneteli rendszerében működött, arról sommásan az a véleményem: a lustáknak és hülyéknek találták ki – állítja Fodor Lajos vezérezredes. A Magyar Honvédség parancsnoka, vezérkari főnök kinevezését követően ma a legfontosabb teendők között a fegyelem megszilárdítását jelölte meg.– Valóban a fegyelem megszilárdítására helyeztem a hangsúlyt a két hónappal ezelőtti beiktatási beszédemben, mert a személyes meggyőződésem egybeesik kiváló hadtudósunk, Zrínyi Miklós hitvallásával, aki azt írta, hogy fegyelem nélkül a had nem had, hanem zűrzavar. A hadseregeket, a katonákat mindig és minden korban a hazához való hűséggel, az elhivatottsággal, a kitartással, a becsülettel és szilárd fegyelemmel azonosítja a civil társadalom és ez az alapja egy hadsereg működésének. Sajnos az utóbbi években számos ok miatt mindezzel ellentétes tendenciák és jelenségek tapasztalhatók: lazult a fegyelem, megkopott az egyenruha becsülete, a parancsnoki tekintély is kívánni valót hagy maga után. Emiatt számos kérdésben vissza kell térnünk az alapokhoz, például az egyenruha laktanyán kívüli viseléséhez, a reggeli tornához és más fontos hagyományhoz.– Az alapokhoz való viszszatérésnél mikortól tervezik a Magyar Honvédség alakulatainál a zászlófelvonást?– A zászlófelvonás a laktanyákban régi szép magyar hagyomány, de a világ számos hadseregében ma is élő, mindennapi gyakorlat, katonák naponta – nemzeti himnuszukat hallgatva – tisztelegnek a nemzeti zászlónak. E hagyomány visszaállítására folyamatban van a jogszabályi és egyéb feltételek kialakítása, de konkrét időpontot még nem tudok mondani zászlófelvonás ügyében.– A parancsnoki karban érződik-e a szemléletváltozás?– A szemléletváltozást kérdezte. Természetesen a két hónap alatt – amióta átvettem a pozíciómat – számos kérdésben sikerült elfogadtatni törekvésemet, elsősorban a vezető társaimmal. Nem titkolom, hogy az első programbeszédemben elhangzottakat néhányan megmosolyogták, kétkedve fogadták. De érzékelem, hogy a kétkedők is egyre inkább azonosulnak a céljaimmal. A szemléletváltozáshoz tudom, hogy idő, türelem és következetesség kell, amely részemről megvan és biztos vagyok benne, az eredmény sem marad el. Ebben nagy segítségemre van egy tehetséges, fiatal vezetőtiszti generáció, amelyre támaszkodom. Ez a generáció ambiciózusan elkötelezetten vállalja a honvédség korszerűsítésével, a NATO-tagsággal összefüggő kötelezettségekkel járó feladatokat, nehézségeket.– Ha az elmúlt közel egy évtizedre tekint vissza, mit mondana a Honvédség vál-tozásáról?– Erre röviden azt mondhatom, hogy miként a magyar társadalom, úgy a magyar honvédség is óriási változáson ment keresztül az elmúlt években. Mindezt annak ellenére mondom, hogy számos gondunk és problémánk van ma is. Átéltem és tudom, hogy nem kis feladat volt régi rendszerek, tudati elemek, ismeretek és szokások megváltoztatása és egy nemzeti haderő kialakítása, ami gyökeresen más hozzáállást követelt. – Akinek olyan gondja, problémája volt, hogy nem tudott azonosulni az új szemlélettel, régen kivált a hadseregből. Egyébként meggyőződésem, hogy nagyon kevés olyan parancsnoka volt a magyar honvédségnek, aki ideológiai okok miatt nem akart maradni. Inkább arról kellene beszélni, hogy kik azok, akik éppen koruk miatt már kevésbé tudják megtanulni és magukévá tenni például a NATO-tagsággal járó kötelezettségeket. Ez a korosztály már a kifelé menő csoporthoz tartozik, a fiatalabbaknak pedig semmiféle gondot nem jelentett, nem jelent a váltás. A magam részéről teljes egészében erre a fiatalabb generációra támaszkodom, s a jövőben is fontosnak tartom, hogy minél többen kapjanak lehetőséget nemcsak a bizonyításra, hanem arra is, hogy a NATO-beosztásba kerülve is sikereket érhessenek el.– A magyar katona elsősorban idehaza akar boldogulni. Milyen karrierpálya áll a honvédséget választó fiatalok előtt?– Kiszámítható és jogszabályok által szabályozott olyan karriermodellt vagy pályamodellt akarunk, amely a rendfokozathoz kötött. Ha valaki például százados lesz, akkor tudjuk róla, hogy századparancsnok vagy ennek megfelelő szintű törzsbeli, esetleg diplomáciai beosztást lát el. Ehhez természetesen a képzési rendszerünkön is változtatni kell. Aki történetesen tábornok akar lenni, az tudja, hogy a Nemzetvédelmi Egyetem után még vezérkari tanfolyamra kell járnia. A jelenlegi képzési, előmeneteli rendszerünk alapján ugyanis nagyon sok tehetséges tisztünk nem kerülhet olyan pozícióba, hogy tudását maximálisan kamatoztathatná.– Még a NATO-nál maradva engedtessék meg egy rövid észrevétel. Az augusztus 20-i tisztavatáskor a sajtóban úgy jelent meg, hogy NATO-tiszteket avattak. Katonáink akkor most magyar vagy NATO-katonák?– Igaz, hogy számos sajtóközlemény közül csak egy tudósításban, de valóban elhangzott ez a félreérthető mondat. Természetesen magyar tiszteket avattunk Szent István ünnepén az Országháza előtt, de elsőként olyan hivatásos katonákat, akik a NATO-tag Magyarország hadseregének tisztjei. – A kérdés kapcsán nagyon fontosnak tartom tisztázni, hogy a NATO-nak nincs hadserege, nincs NATO-tiszt, nincs NATO-katona. A NATO 19 ország haderejéből, 19 nemzet katonáiból áll, akik a szövetségben különböző beosztásokat töltenek be. Világosan kell látni, hogy a NATO védelmi képessége a tagországok erejében rejlik, amely tagországok katonái saját nemzetüket képviselve, nemzeti,-katonai egyenruhában a nemzeti hagyományokat és szimbólumokat megőrizve dolgoznak együtt a szövetség szervezeteiben.– Milyen eredményeket hozott a tárcánál lezajlott stratégiai felülvizsgálat?– Érdemi döntésekről korai volna bármit is mondani, a kidolgozott elgondolás még a javaslat szintjén van, amelyet számos politikai, szakmai és szakszervezeti fórumon is egyeztetni kell. Azt azonban elmondhatom, hogy a koncepció, illetve a benne foglaltak fontos állomást jelentenek, és a hadsereg jövőjét alapjaiban meghatározó kérdésekre foglalják össze a stratégiai válaszokat, feladatokat. Közismert, hogy kisebb, mobilabb, alapfunkciójának jobban megfelelő hadseregre van szükség. Tudni kell azt is, hogy még csupán javaslat szintjén, de megfogalmazódott a létszámcsökkentés mellett a kiképzési idő lerövidítése is. Nekünk ebből az a feladatunk, hogy arra készüljünk fel: katonáink megfelelő kiképzést kapjanak. Gyakran megfogalmazódik az a kérdés is, hogy a légierő, avagy a szárazföldi csapatok fejlesztése-e az elsődleges. Katonaként nem mondhatok mást: mindkettő egyenrangú. Mi több, a logisztikát is ide kell sorolni, hiszen éppen a koszovói válság idején ismét bebizonyosodott, hogy egymás nélkül a három nem létezik. A közvélemény előtt ismert, hogy a parlamentnek rövidesen döntenie kell a légierő fejlesztéséről is, hiszen a MiG-2l-eseket ki kell vonni, s a MiG-29-esek mellett szükséges új vadászgépek hadrendbe állítása is.– Ön elég viharos időszakban lett a Magyar Honvédség parancsnoka. Elődje, Végh Ferenc tábornok azért távozott, mert a hadseregre vonatkozó civil kontroll értelmezése, a politika elsődlegessége nem egyértelmű. Megszűntek-e a korábban tapasztalt súrlódások a politikai vezetéssel?– Végh tábornok úr távozásának megítélése nem az én tisztem. Távozása előtt közvetlen helyetteseként, később a Honvédelmi Minisztérium helyettes államtitkáraként naponta találkoztam ezekkel a kérdésekkel, levontam belőlük a megfelelő tanulságokat, amelyek számomra is hasznosnak bizonyultak. Úgy gondolom, hogy a civil kontroll lényegét a katonák legalább olyan jól értik, mint a civil szféra, s nincs is semmilyen gondjuk, problémájuk az ebből adódó kötelezettségekkel. Számunkra egyértelmű, hogy a szabadon választott parlamentnek szabadon választott kormánya van, a parlamentnek ott a honvédelmi bizottsága, a Honvédelmi Minisztériumnak civil a minisztere, akik letéteményesei a civil kontrollnak, annak, hogy a Magyar Honvédséget nem lehet másra felhasználni, mint amire a politika meghatározta. Súlyos tévedés azt feltételezni, hogy a civil kontroll azt jelenti: a civil emberek különböző szinteken dirigálhatnak a katonáknak. Ezekben a kérdésekben tudni kell eligazodni. Ebben előrelépés, hogy az első számú katona tagja és aktív részese a Honvédelmi Minisztérium legfelsőbb vezetésének. Ezáltal megszűnik a korábbi üzengetéses állapot, számos félreértést és kérdést tisztázhatunk, s nem utolsó sorban a bürokrácia is lényegesen leegyszerűsíthető. Természetesen partikuláris jellegű kérdések is felmerülnek, sérülhetnek is az érdekek, vitáink is vannak, ám abban egy másodpercig sincs senkinek kétsége, hogy a politikai vezetés határozza meg számunkra a követendő védelempolitikai irányvonalat.– Első számú katonaként mivel foglalkozott az elmúlt két hónapban, illetve voltaképpen miért felel új beosztásában?– Az új beosztásom első heteit a kötelező bemutatkozásokkal töltöttem. Nemcsak idehaza, a hadseregben, hanem a NATO-központban is. Természetesen ez nem elsősorban protokollfeladat volt, hanem nagyon komoly katonai, szakmai program. Az elmúlt két hónapban parancsnoktársaimmal áttekintettük a honvédség vezetésével kapcsolatos sürgős teendőket, szabályokat, működési rendet, munkamegosztást. Sikerült az alapvető kérdéseket tisztázni. Ezen túlmenően a fő elfoglaltságom a hadsereg jövőjét meghatározó stratégiai felülviszgálat koncepciójának kidolgozása volt. Hogy miért felelek?! Mindenekelőtt a Magyar Honvédség hadrafoghatóságáért és kiképzéséért. Az egész honvédség morális, erkölcsi állapotáért és anyagi kondícióiért, s nem utolsó sorban a humán feladatok végrehajtásáért.– Bizonyára egyetért azzal, hogy ezeken a területeken van mit változtatni!– Számomra az első és legfontosabb az állomány erkölcsi, fegyelmi helyzetének a megszilárdítása, az összes többi ebből következik. Ezért hosszú évek után egy Magyar Honvédség-szintű értekezletet tartok, ahol értékelni fogjuk az elmúlt öt évben történteket a tanulság levonása céljából. Különösen a stratégiai felülvizsgálatra visszautalva fontos ez, hiszen egy kisebb méretű, mozgékonyabb, jobban finanszírozható haderőnk lesz. Másik fontos célunk a kiképzés javítása. Ha megfelelő a kiképzésünk, akkor a hadrafoghatóság, a harckészültség is javul. Reményeink szerint civil összefogással elkészül a régóta emlegetett tiszti etikai kódex is, amelyre óriási az igény, hiszen az elmúlt évtizedekben ilyen alapvető fogalmaink, mint a hazaszeretet, a tiszti becsület megkoptak, amin változtatni kell. És úgy gondolom, hogy egy jól működő nemzeti haderőnek ezek a legjobb ismérvei a felkészültség és a hatékonyság mellett.