A templom egere mint a magyar futball címerállata

Alighanem a befektető-, illetve a szponzorkeresések időszaka lesz a holtidény a profinak nevezett első osztályú bajnokság csapatai számára. Néhány kivételtől eltekintve a klubok kasszája üres, sőt, jelentős adósságot görgetnek maguk előtt, ami kétségessé teszi, hogy befeje-zik-e a bajnokságot, illetve hogy el tudják-e kezdeni a tavaszi idényt...A múlt héten a potenciális kiesőjelöltek – a Nagykanizsa, a Siófok, a Szeged és a Vác – pénzügyi helyzetének reménytelenségét mutattuk be; a négy klubnál azóta nem történt semmi érdemleges. Illetve annyi mégis, hogy Vácott, a kft. ügyvezetőjétől, Lajtai Istvántól a tulajdonosok átmenetileg megvonták az aláírási és nyilatkozati jogkört, mondván, legyen csend és nyugalom, hiszen a többségi tulajdonos önkormányzat december 31-ig értékesíteni akarja 51 százalékos részesedését. Befektetőjelölt akad ugyan, de a helyi viszonyokat annak ellenére kuszának tartja, hogy az invesztor egyik képviselője, Iványi Ká-roly évekig volt az 500-600 milliós köztartozást felhalmozó Vác FC ügyvezető elnöke. A botrányok elkerüléséről csak annyit, hogy négy váci futballista – köztük azok, akikért még pénzt is áldozna néhány klub – a ki nem fizetett bérek miatt egyoldalúan szerződést bontott a klubbal. Nagykanizsán pedig, mint már beszámoltunk róla, kilencmilliós gyorssegélyt szavazott meg a labdarúgókft.-t száz százalékban tulajdonló városi önkormányzat. Annak tudatában, hogy a gazdától csak ennyire futotta, továbbá, hogy még legalább 10-15 millió forint szükségeltetik a pillanatnyi konszolidációhoz, nem kell jósnőhöz fordulni a kanizsai futball jövője miatt... A szegedi és a siófoki kilátástalanságban továbbra sem oszlott el a köd, a titkos tárgyalópartner kilétét még nem fedték fel az érdekeltek – és a félhomályban, ugye, bármi megtörténhet.A klubok könyvelésének ismerete nélkül kijelenthető: nyereséget egyik magyar „futballcég” sem termel, sőt, csupán egynek a tulajdonosától – hivatalosan csak annak képviselőjétől – hallottuk eddig, hogy a csapat kitermeli működésének költségeit. Várszegi Gábor, az MTK felfuttatója azonban hozzátette, a játékosok el-, illetve kölcsönadásából befolyt összegek, a nemzetközi kupaszereplés után az UEFA-tól kapott prémiumok, illetve a tv-közvetítési díjak értékesítése jelentős tételt jelent a bevételi oldalon.Azaz: kizárólag hazai szerepléssel nem biztosítható az előbbrelépés, csak a vegetálás, s a magyar „háztájiban” ösz-szefocizott bevétel még egy német harmadosztályú csapat költségvetésével sem vethető össze. Adódik tehát a kérdés, miért éri meg befektetni a magyar futballba, s mi késztet embereket arra, hogy személyesen vállalják a felelősséget? Közvetlenül magánszemély szerzett meghatározó, azaz többségi tulajdonrészt Tatabányán, Újpesten, a Gázszerben, Siófokon és Szegeden, ám e felsorolásból sem vonható le következtetés, hiszen az első három csapat úgy-ahogy működik, s mostanában pénzügyi botrányokat nem szolgáltat, míg utóbbi kettő esetében akár a templom egere is lehetne a klub címerállata...Az egyesületi időkben számtalan szerencselovag bukkant fel a csapatok körül, s kötött háttérszerződéseket játékengedélyekre, illetve teljesítés nélküli szponzori megállapodásokat. Így gyakran kiszipolyozták a csapatokat, ami persze komoly gátat jelentett és jelent ma is abban, hogy valódi, felelősségteljes tulajdonosok vegyék át a futballklubok működtetését. Amióta gazdasági társaságok keretein belül működik a hivatásos labdarúgás Magyarországon, két fontos kérdésre kaptunk kétségbevonhatatlan választ: egyrészt a profi futball itthon nem tudja eltartani önmagát, másrészt a vezetőknek fogalmuk sincs arról, hogyan működik egy igazi „futballvállalat”. Másként fogalmazva, már nem lehet(ne) felelőtlenül ígérgetni, és a vállalt kifizetéseknek nem eleget tenni.Ezért övezi mindig nagy érdeklődés egy-egy új tulajdonos színre lépését. Miként Diósgyőrben is, ahol egészen sajátságos, de jogszerű megoldás született: a többségi tulajdonos miskolci önkormányzat visszahívta az általa delegált ügyvezetőt, Molnár Zsoltot, helyette a a többhavi kutatómunkával megtalált befektetőjelölt képviselőjét, Csontos Gábort nevezte ki. Más választása nem volt a városnak, hiszen a futball kft. adóssága eléri a 270 millió forintot, a bíróságon pedig már négyen kezdeményeztek felszámolási eljárást a cég ellen. Csontos leszögezte: csak akkor vállal szerepet a diósgyőri futball megmentésében, ha sikerül megállapodnia a hitelezőkkel, köztük Tornyi Barnabással, a volt edzővel, akinek a bíróság 60 millió forintot ítélt meg, s aki inkaszszóval terhelte a kft. számláját. Amenynyiben nem jön létre egyezség, Csontos minden bizonnyal lemond, az adósság pedig megmarad a város kft.-jénél, közvetve az adófizetőknél...Hogy Csontos mögött kik állnak, nem tudni, azt viszont igen, hogy melyik cég szeretné megvásárolni a Kispest csapatát működtető kft.-t: a Metropolitan nevű, izraeli érdekeltségű, ingatlanforgalmazással foglalkozó társaság. Az egyeztetés és az információgyűjtés még tart, mindenesetre az biztos, hogy az üzletembereket nem a kispestiek őszi teljesítménye ragadta el magával. Inkább feltételezhető az, amit a klub egykori vezetője sem tagadott, miszerint ő az elmúlt évtizedekben a hátteret biztosító Honvédelmi Minisztériummal kötött üzletekből kívánta volna „visszaforgatni” a pénzt a futballra.