Eltérő hangsúlyokkal kampányról, felelősségről

Nem lehet más pártok rendezvényeit megzavarni vagy székháza előtt demonstrációt rendezni, mert ennek beláthatatlan következményei lehetnek – olvashattuk Kovács László MSZP-alelnök találkozó után kiadott nyilatkozatában.

A Fidesz és az MDF részben sikeresnek, az MSZP az SZDSZ eredménytelennek nevezte a Mádl Ferenc által kezdeményezett hatpárti konzultációt, melyen a köztársasági elnök felszólította a pártokat, hogy ’’a nemzettel szemben viselt felelősséget vállalva, az állampolgárok jövőjét, a közös jövőt szem előtt tartva politizáljanak a kampány hátralévő részében’’.

A köztársasági elnök a találkozó alkalmából kiadott nyilatkozatában jelezte: a 2002-es választási kampány olyan új elemeket hozott felszínre, amelyek a társadalomban is nyugtalanságot okoznak. Véleménye szerint ezek hatására a társadalom politikai nézeteiben a választások előtt megszokottnál sokkal nagyobb mértékben polarizálódik, és felmerül annak veszélye, hogy ez a megosztottság hosszabb ideig elhúzódik. Mádl Ferenc a nemzet egységének védelmében arra hívja fel a pártok és vezetőik figyelmét, hogy minden nemzet életében vannak olyan értékek és érdekek, amelyek védelme valamennyi párt feladata, amelyeket a nemzeti egység fontos zálogának kell tekinteni.

A magyar parlamenti pártok reakciói, a találkozó után megfogalmazott véleményei részben következtetni engednek arra, hogy miképpen értelmezik, mennyire tartják fontosnak önmagukra nézve Mádl Ferenc visszafogottságra intő szavait.

Kovács László ’’helyénvalónak tartotta’’ ugyan Mádl kezdeményezését, ám nem rejtette véka alá, hogy szerinte továbbra sem közeledett egymáshoz a legerősebb ellenéki párt és a kormányoldal a helyzet megítélésének kérdésében. A ’’hazaárulózást’’ elfogadhatónak tartják a kormánypártok – sérelmezte. – Az MSZP – ugyanúgy, mint eddig – ezután sem fog rágalmazni, vádaskodni, vagy mocskolódni, ezért nem látják szükségesnek, hogy módosítsanak a párt stílusán, illetve hangnemén – jelentette ki az MSZP elnöke. Kovács és Csurka folytatták külön vitájukat is az elharapózott erőszak okairól: Semmi közünk az egyes Fidesz-vezetőket lejárató botrányokhoz. És semmi közünk a MIÉP képviselőjelöltjének megveréséhez, amit határozottan elítéltünk. Aki bennünket ezekkel vádol, az valótlant állít, lélekmérgezést folytat. Nem lehet továbbá más pártokat és azok politikusait durva jelzőkkel minősíteni, különösen nem hazaárulónak nevezni, és nem lehet más pártok rendezvényeit megzavarni vagy székháza előtt demonstrációt rendezni, mert ennek beláthatatlan következményei lehetnek – tudatta Kovács.

Csurka István, a MIÉP elnöke szerint nem beszélhetünk a pártok megegyezéséről, egymás közti vitájukban egyedül a MIÉP nem vett részt. Úgy vélte, a béke és szolidaritás ajánlata volt, hogy a Köztársaság téri tüntetés esetében más időpontokat próbáltak felajánlani, elkerülve a súrlódást az MSZP-vel.

A szabad demokrata pártelnök eredménytelennek vélte a megegyezést, Kuncze Gábor ezt arra vezette vissza, hogy a Fidesz nem kért bocsánatot a hazaáárulózásért. Az SZDSZ politikai folyamatokhoz való hozzáállást talán jellemzi, hogy a Kuncze vezette párt az egyetlen, mely nem vállalta: hétfőig elküldi ajánlatait az MDF által kidolgozott etikai kódexhez.

Érdekes, hogy Gyimóthy Géza, az FKGP főtitkára mondta ki: elítéli az egyházak elleni támadásokat, s közölte: úgy érzi, néhol félelemérzet uralkodik. Pokorni Zoltán, a Fidesz elnöke az elszalasztott lehetőséget emelte ki,’’sajnálattal látta, hogy az MSZP és az SZDSZ nem használta ki az alkalmat, hogy újra megerősítse azt a megegyezést, ami az elmúlt több mint egy évtizedben fennállt Magyarországon, és ami most csorbát szenvedett.’’A határon túli magyarság és az uniós csatlakozás kérdését ne tegyük kampánytémává – kérte Pokorni. Dávid Ibolya szerint ’’nem panasznap zajlott le’’.

A kormányzó pártok tehát némileg optiomistábban ítélik meg a helyzetet, s leginkább a tízéves konszenzus felrúgását tartják elfogadhatatlan jelenségnek. Nemcsak a kampányidőszakot jellemző kérdés, hogy kik állnak a politikai légkör feszültebbé válása mögött, s hogy hová vezet a nemzeti konszenzus eddig összetartó szálainak elszakítása.